Kész felnőtt ez a gyerek!

Pupák, ma először reggelizett velünk "rendes" reggelit, vagyis kockákra vágott sajtkrémes zsömlét.

Egy kis mozgás senkinek sem árt

Végre elkezdtem mozogni. Mármint, ha a napi 5-8 km-es sétánkat nem tekintjük mozgásnak, akkor "hivatalosan" is elkezdtem csinálni valamit. Mondjuk a barátnőm egyszerűen kiröhögött, amikor elmondtam neki, mit csinálok, szerinte ez nem sport, és ebben mélyen egyet is értek vele, de ha figyelembe vesszük az idő-ár-eredményesség értékeket, nálam most ez a nyerő.

"Olvasni nem azért érdemes, hogy "műveltek", hanem hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk..."

Életem különböző szakaszaiban változó volt, mikor mennyit olvastam. A legintenzívebb korszak 10-18 éves korom között volt, nem volt olyan, hogy ne olvassak valamit, ha nem találtam új könyvet, akkor a régieket olvastam újra. Szerettem nagyon sok kötelező olvasmányt is, bár az ajánlottak közül sokkal több bejött.

Dolce Vita a Rómain

Most, hogy Pupák kicsit nagyobb lett, lehet vele kommunikálni, egyre jobban szereti a sétáinkat, elkezdtem valóban élvezni az itthonlétet. Kicsit olyan, mintha szabadságon lennék, jó az idő, sétálunk, fagyizunk, amikor pedig M. is itthon van akkor igazi nyaralássá válik az egész, tök jó programokat találunk ki, és egyre kevesebb a probléma és a fennakadás.

Csajos nap

(Ha valaki nem bírja a picsulós posztokat, kérem, ne olvasson tovább!)