Az utolsó szalmaszál

Hétfő

Hajnalban keltünk, hogy odaérjünk a megbeszélt időpontra. M. beteget jelentett. Útközben próbáltam bizakodó lenni, de éreztem, hogy már csak kétségbeesetten kapálózunk, hátha akad egy szalmaszál, amibe kapaszkodhatunk. Egészen idáig még sohasem voltam ideges lakásnézés előtt. Kíváncsi és izgatott igen, de gyomorösszeszorítósan, hányingeresen, robbanásig feszülten ideges még nem.

Összeomlás

Péntek, szombat, vasárnap

Gyászoltunk. Igen, tudom, hogy nem történt valódi értelemben vett tragédia, de nekünk pár perc alatt minden összeomlott, amit felépítettünk.

Ilyen csak a filmekben van

Amikor hazafelé jöttünk, az autóban, azt mondtam M.-nek, szerintem ilyen csak a filmekben történik emberekkel. Nem velünk.

Várunk

Ma például arra, hogy 1. számú lakásék visszatelefonáljanak, hogy pénteken mikor mehetnénk tárgyalni.

Újabb nehéz nap, néhány jó hírrel fűszerezve

Csodák most nem történtek, de a hitünket nem veszítettük el. Hisszük, hogy ez nem véletlenül alakult így és igyekszünk újraformálni a terveinket.