Verdákról

Hát..., az autókkal nekünk nagyon nem volt szerencsénk.

Baba

Reggel Pupák felhúzta a pólómat, ráhajolt a hasamra és azt mondogatta, hogy "baba, baba". Érintőlegesen már beszéltem neki kistesóról, meg hogy ne rugdossa a pocakomat, de konkrétan még nem magyaráztam el neki, hogy a hasamban van a kisöccse vagy húga.

Összeszorult gyomor és szív

Az öröm után szinte rögtön jött az üröm. Az első pillanattól kezdve erős (mármint az előző terhességemhez képest) rosszulléteim voltak, hányinger váltakozott farkaséhséggel, állandóan szúrt, puffadt, feszült, keményedett a hasam és mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam minden percben.

És rólunk

Akkor beszámolok rólunk is néhány mondatban.

Azt hiszem, annak idején említettem, hogy valamikor augusztus végén, szeptember elején zöld utat adtunk a kistesó projektnek. Akartam is írni az ezzel kapcsolatos aggodalmaimról egy posztot, mert annak ellenére, hogy abban a pillanatban, hogy Pupák megszületett tudtam, hogy szeretnék még egy ilyen kicsi csodát, józanabb ésszel átgondolva a nehézségei is megrémisztettek.

Aggódásról, járásról, okos kis Pupákról

Hát, először is Pupákról.

Egyrészt Pupákból egy nagyon szép, huncut szemű, rendkívül okos kisfiú lett, aki folyamatosan tanít és nevel engem, aki miatt sokszor szeretnék sokkal jobb és türelmesebb ember lenni, mint amilyen vagyok, és rengeteget gondolkodom azon, vajon elég lesz-e annyi szeretet, amennyit én nyújtani tudok. Vagyis inkább, érzi-e, hogy mennyire, de mennyire szeretem, jól mutatom-e ki, elég biztonságot ad-e neki, elég bizalmat-e a világhoz és az emberekhez.