Ha egyszer, valamikor a távoli jövőben minden a helyére kerül, biztos nagyon jó lesz itt nekünk

Fúúú, hát nagyon sok mesélnivalóm lenne, nem tudom, meddig jutok. Eddig nem volt netünk, és tegnap is csak nagy nehezen lett, mert a holtfáradt M. valami kábelt rossz helyre dugott be, így az ő telefonja felismerte a wifit, az enyém viszont teljesen meghalt, előbb csak wifim nem volt, utána már mobilnetem sem, aztán végül szerencsétlen készülék már a hálózatot sem találta, így M. hajnalig kínlódott, kénytelen volt összerakni a számítógépet is, hogy orvosolja a problémát, mert mégsem akart itt hagyni egész napra, telefon nélkül, így mindenórásan, ugye.

Pupák és anyucika

Lehet, hogy Pupák még nem teljesen érti, hogy mi történik most velünk, és mit jelent, hogy kishúga lesz, de pontosan érzi, ebben biztos vagyok.

Ohm, ohm, ohm

Nem tudom, mennyi időnk lehet még. Szeretnék nyugodt maradni, de időnként úgy érzem, pillanatokon belül kitör rajtam a pánik- és hisztiroham.

Két centiméter

Ennyire vagyok már kinyílva. Most próbálom megbeszélni Puppinával, hogy legalább két hetet töltsön még el odabent.

Talán egyszer az álmokból is valóság lesz. Talán. Egyszer.

Bár gyönyörű szép a házunk, csodás környéken fogunk lakni és már alig várjuk, hogy a"kertünkben" rohangáljunk mezítláb, vagy a hálószobánk erkélyén kávézgassunk reggelente, és borozgassunk esténként, azért nagyon keményen megfizetjük az új családi fészkünk árát. Mind anyagilag, mind időben, mind idegeskedésben a végső határainkon tartunk.

Egyelőre megpróbálok nem pánikolni

Rohannak a napok, rajtam meg lassan úrrá lesz a pánik. Hogy fogunk mindent megcsinálni és elintézni, hogy fér bele minden abba a szűk 11 napba?!