Borzasztó, hogy nincs egy-egy fél órám írni, pedig naponta több poszt is születik a fejemben. Viccesek, szomorúak, meghatóak, mindenfélék, csak mire a nagy rohanás közepette le tudok ülni egy picit szusszanni, leginkább csak bámulok ki a fejemből.

Testvérek

Pupák 2013. október
Puppina 2015. október

Őszi séta

Hát ezért (is) imádok itt lakni.

Pupák és a tanmese

Talán már említettem, hogy Pupáknak mostanában rettenetesen elromlott az étvágya. Mit elromlott, gyakorlatilag fényen és túrórudin él.

Csak egy átlagos nap

Néha olyanok a hétköznapjaink, mintha egy filmet néznék, tudjátok, amikor a főhősnőn lóg két ordító gyerek, tele van a keze szatyrokkal, kutyaszarba lép, nem találja a kulcsát, mert a táska legalján van, és a frizurája is pocsék, mert esik az eső.

Majdnem szóról szóra ez történt ma velünk, még jó, hogy tudok rajta mosolyogni.

Elvesztettük a baleseti ügyelet szüzességünket

Nem tudom, mások hogyan élik túl, hogy a gyerekeik bármikor betegek lehetnek vagy bármelyik pillanatban történhet velük valami. Pár napja Bezzeg Franciaországban írt erről egy posztot, és annyira, de annyira átéreztem minden pillanatát. Én állandóan rettegek ettől, és már a gondolattól is sírni tudnék.

Képes beszámoló

 Gyorsan csak néhány kép, írni soha nincs időm, pedig annyira szeretnék.

Napjaink

Rengeteg, rengeteg dologról tudnék/szeretnék írni, de olyan ritkán tudok leülni a gép elé, telefonról pedig nehézkes posztokat pötyögni. A napjaim olyanok, mint az időjárás, egyik nap klassz, másik kevésbé, és hát vannak katasztrofálisak is. Az éjszakákról nem is beszélve.

Valami elromlott

Már kezdett minden tök jól beállni, és bár fáradt voltam, azért már egyedül is egész jól elvoltam a két gyerekkel és sort tudtam keríteni arra is, hogy Pupákkal többet foglalkozzak. Erre Puppina hirtelen hasfájós lett és az éjszakáink horrorrá váltak.

Bad dreams

Egyik éjjel azt álmodtam, hogy M. elhagyott. Annyira szörnyű, de ugyanakkor valósághű volt az egész, hogy még napokkal később is ezen gondolkozom.

Pupák és Puppina

Szerintem nagyon nehéz kétgyerekes szülőnek, de főleg anyukának lenni.

Nehéz, nehéz, de ennyire?

Tudtam, hogy az eleje nagyon nehéz lesz, de arra mégsem számítottam, hogy ennyire.

Kórházi napok 2.

Felhívtam M.-et, hogy beszámoljak neki a fejleményekről, és bár nem volt célom, hogy megijesszem, mégis elsírtam magam, ő pedig a tiltakozásom ellenére lemondott minden programot (egy elég fontos tárgyalása lett volna azon a délelőttön) és soron kívül rohant be hozzánk.

Kórházi napok 1.

Gondoltam, ha több hetes késéssel is, de beszámolok a kórházi napjainkról is, hátha érdekel valakit.

2015.08.11-14.

A gyermekágyas osztályt már visszatérő vendégként üdvözöltem. Szinte semmi nem változott. Ráadásul ugyanabba a háromágyas szobába kerültem, mint két évvel ezelőtt.

Tegnap volt a szülinapom-pom-pom

És M. olyan meglepetést szerzett nekem, amelyet soha nem fogok elfelejteni.

Így történt az újabb csoda

Emlékszem, az előző szülésemről azt írtam, hogy fájdalmas és gyönyörű élmény volt. Ez a mostanira is igaz volt, de egészen másképp.

Megérkezett pici Puppina

Ma reggel 6.03-kor 3180 grammosan és 54 cm-esen, villámsebességgel megérkezett hozzánk Puppina, alias Szofi. A baba, a mama és a papa is jól vannak, a baba ráadásul gyönyörű is. Pupák egyelőre otthon örül a húgicának.

Mormontámadás és ami utána jön

Tegnap este megint betámadtak a mormonok, kaptam egy laza sírógörcsöt, nagyon sajnáltam magam.

waiting for a little girl

Készen vagyunk. Persze rengeteg mindent lehetne még csinálni, csinosítgatni, dekorálgatni, de 90 százalékban már a helyén van minden.

Ha egyszer, valamikor a távoli jövőben minden a helyére kerül, biztos nagyon jó lesz itt nekünk

Fúúú, hát nagyon sok mesélnivalóm lenne, nem tudom, meddig jutok. Eddig nem volt netünk, és tegnap is csak nagy nehezen lett, mert a holtfáradt M. valami kábelt rossz helyre dugott be, így az ő telefonja felismerte a wifit, az enyém viszont teljesen meghalt, előbb csak wifim nem volt, utána már mobilnetem sem, aztán végül szerencsétlen készülék már a hálózatot sem találta, így M. hajnalig kínlódott, kénytelen volt összerakni a számítógépet is, hogy orvosolja a problémát, mert mégsem akart itt hagyni egész napra, telefon nélkül, így mindenórásan, ugye.

Pupák és anyucika

Lehet, hogy Pupák még nem teljesen érti, hogy mi történik most velünk, és mit jelent, hogy kishúga lesz, de pontosan érzi, ebben biztos vagyok.

Ohm, ohm, ohm

Nem tudom, mennyi időnk lehet még. Szeretnék nyugodt maradni, de időnként úgy érzem, pillanatokon belül kitör rajtam a pánik- és hisztiroham.

Két centiméter

Ennyire vagyok már kinyílva. Most próbálom megbeszélni Puppinával, hogy legalább két hetet töltsön még el odabent.

Talán egyszer az álmokból is valóság lesz. Talán. Egyszer.

Bár gyönyörű szép a házunk, csodás környéken fogunk lakni és már alig várjuk, hogy a"kertünkben" rohangáljunk mezítláb, vagy a hálószobánk erkélyén kávézgassunk reggelente, és borozgassunk esténként, azért nagyon keményen megfizetjük az új családi fészkünk árát. Mind anyagilag, mind időben, mind idegeskedésben a végső határainkon tartunk.

Egyelőre megpróbálok nem pánikolni

Rohannak a napok, rajtam meg lassan úrrá lesz a pánik. Hogy fogunk mindent megcsinálni és elintézni, hogy fér bele minden abba a szűk 11 napba?!

Maga valami manöken?

Ezt kérdezte tőlem egy idős néni tegnapelőtt, miután a zsúfolt buszon egyedüliként átadta a helyét, és végül egymás mellett ülve végigbeszélgettük az utat.

Nehéz idők

Azt hiszem, az a baj, hogy erre a diétára úgy tekintek, mint egy nagy feladatra, amit meg kell oldani. És sajnos én a kapott feladatokat mindig hibátlanul akarom teljesíteni. Ez pedig egyelőre nem megy, én meg el vagyok keseredve.

Sok vagy kevés?

Kellett pár nap, hogy feldolgozzam ezt a terhességi diabéteszt és nem merem állítani, hogy már teljesen el tudtam fogadni.

Nyanya

Kezd elmúlni a rosszkedvem, Pupák anyuéknál mininyaral, sikerült rendbe kapnom a lakást és bár minden nap hajnalban kelünk valami fontos elintéznivaló miatt, legalább jut idő egyéb teendőkre is. Szóval ma mosolygósan és viszonylag kiegyensúlyozottan jártam-keltem a városban és többen még flörtölni is próbáltak velem, amíg észre nem vették a pocakomat.

Szabadságra mennék

A tegnapi nap pocsék volt. Talán az eső, a napsütés hiánya vagy az elmúlt hetek sok idegeskedése jött ki rajtam. Mérhetetlenül fásultnak és rosszkedvűnek éreztem magam. Legszívesebben szabadságra mennék a saját életemből.

Puff neki!

Épp ebédhez készülődtünk Pupákkal, amikor megszólalt a telefonom. Nem gondoltam semmi különösre, amikor megláttam, hogy a nőgyógyászom száma az.

Yessss!

MEGKAPTUK! Megkaptuk, megkaptuk, megkaptuk! Mégis lesz szép házunk, mégis költözünk, most már lehet tervezgetni, meg álmodozni, meg berendezni! Istenem!

Ma nem vették vérem

Úgy volt, hogy ma megyek a cukorterheléses laborra. Azután minden egészen másképp alakult.

Bírálatra várva

A dolgok közben mennek a maguk útján, minden papírt beadtunk, most már egy számítógépes algoritmuson múlik, hogy zöld utat ad-e az álmainknak vagy újra a startvonalra helyez minket.

Hastánc avagy tánc a hasamban

Kár, hogy nem emlékszem egészen pontosan, hogyan is volt ez két évvel ezelőtt. De akárhogy is erőltetem az agyam,  szinte biztos vagyok benne, hogy Pupák nem csinált ilyeneket.

Május, játszótér, fagyi és álmodozás

Ha nem lenne a hitel miatti stresszelés, teljesen átadnám magam a májusnak. Olyan klassz, hogy végre szép az idő, árnyékban sem fázunk és sokat, sokat, sokat lehet sétálni.

Túl a félidőn

Puppina már most egy igazi belevaló kiscsaj. Mit neki stressz, rohangálás, dráma meg könnyek, ő csak szépen végzi a dolgát és növekedik, ahogy kell.

Próbálj meg lazítani!

Megkönnyebbültünk és örülünk, de azért nem nyugodtunk meg teljesen. És a feszültség sem múlik el egyik pillanatról a másikra.

Az élet egy csoda

Szerda, csütörtök

Mivel megbeszéltük, hogy csütörtökön szerződést kötünk, egy napunk volt megszervezni mindent, időpontot kikönyörögni a közjegyzőnél, korrekt szerződéstervezetet előkészíteni, kitalálni a fizetési ütemezést, lefixálni a családi kölcsönöket.

És még mindig kapálóztunk

Kedd

Minden elúszott hát, szerdán szerződést kellett volna kötnünk, csütörtökön beadni a papírokat a bankba, hogy M. május közepén fel tudjon mondani és ne vesszen el az új állás. Sokadjára is összedőltek a terveink, leírhatatlan, hogy mit éreztünk.

Az utolsó szalmaszál

Hétfő

Hajnalban keltünk, hogy odaérjünk a megbeszélt időpontra. M. beteget jelentett. Útközben próbáltam bizakodó lenni, de éreztem, hogy már csak kétségbeesetten kapálózunk, hátha akad egy szalmaszál, amibe kapaszkodhatunk. Egészen idáig még sohasem voltam ideges lakásnézés előtt. Kíváncsi és izgatott igen, de gyomorösszeszorítósan, hányingeresen, robbanásig feszülten ideges még nem.

Összeomlás

Péntek, szombat, vasárnap

Gyászoltunk. Igen, tudom, hogy nem történt valódi értelemben vett tragédia, de nekünk pár perc alatt minden összeomlott, amit felépítettünk.

Ilyen csak a filmekben van

Amikor hazafelé jöttünk, az autóban, azt mondtam M.-nek, szerintem ilyen csak a filmekben történik emberekkel. Nem velünk.

Várunk

Ma például arra, hogy 1. számú lakásék visszatelefonáljanak, hogy pénteken mikor mehetnénk tárgyalni.

Újabb nehéz nap, néhány jó hírrel fűszerezve

Csodák most nem történtek, de a hitünket nem veszítettük el. Hisszük, hogy ez nem véletlenül alakult így és igyekszünk újraformálni a terveinket.

Egyelőre zsákutcában

Hát, túl vagyunk ezen is. Nem volt nagyon kellemetlen, nincsenek bennünk rossz érzések. csak bezárult egy ajtó, így más megoldást kell találnunk.

Puppináról

Ez az év eddig nagyon sok változást hozott az életünkben. De hiába az autócsere, a lakás eladás és a vásárlás, a legfontosabb dolog mégis Puppina.

Vánszorog az idő

Életem egyik leghosszabb hétfője volt a tegnapi.

Öreg vagyok én már ehhez

Nem bírom én már az ilyen izgalmakat.

Az izgalom a tetőfokára hág

Annyira, de annyira izgatott és ideges vagyok, hogy alig tudok írni, mert igen, megtörtént velünk a csoda, és beleszerettünk egy lakásba. De nagyon durván.

Vannak még csodák, ugye?

Anyukám tegnap telefonált, hogy egy közeli ismerősünknek (az unokatestvérem rokonának) megszülettek az ikrei. Nemrég vettek új házat (szintén az egyik rokonunktól) és hihetetlen lelkesedéssel vetették bele magukat a felújításba. Visszakérdeztem, hogy de hát nem nyárra várták a babákat? Erre elmesélte, hogy a lány elkapott valami vírust, amitől megindult a szülés, rohammentővel vitték őket kórházba, ahol 40 dekásan és 30 cm-esen jöttek világra a picik. Jézusom, Puppina már most is nagyobb ennél, el sem tudom képzelni, hogy ilyenkor mit tudnak tenni két ilyen apróságért! Rettenetesen aggódom és szorítok értük, ugye vannak még csodák, és megmentik őket?

Szar nap

Ez nem volt egy túl jó nap. Még a napsütéses csodaidő ellenére sem.

Tavasz, játszótér, lakáskeresés

Ahogy megérkezett a jó idő, egyre többet vagyunk lent.  Ez mindig kicsit ambivalens érzés, mert egyrészt imádok sétálni, szeretem a napsütést, a jó levegő és a mozgás mindkettőnknek (hármónknak) jót tesz. Viszont a játszóterezés nem az én műfajom. Sajnálom, de ez van.

Férfiak vol. 2

Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nekem nagyon nagy mákom van M.-mel.

Férfiak

Mióta Pupák megszületett, növesztem a hajam, mert hogy az milyen szép meg nőies. Megkértem a fodrászom, hogy világosítsunk egy kicsit a színén is, mert a majdnem fekete-sötétbarna lehet, hogy nem tesz jót a mindig fáradt arcomnak és különben is, ebben a korban már világosítani kell egy-két árnyalatot.

A mi kis húsvéti nyuszink

A húsvéti hétvégénk elég sűrűre és felemásra sikeredett. Ráadásul egy olyan meglepetést tartogatott, amire még egyikünk sem volt felkészülve.

Magzati szívultrahang vizsgálat, avagy mit tud az állami rendszer a magánnal szemben

Ó, én naiv! Lehet, hogy az utolsók között vagyok, aki még hisz a magyar egészségügyben. Vagy túl kevés rossz tapasztalatom volt eddig.

Pupák tegnap reggeli sziesztája a hasamon

Apu 65

Az apukám ma lenne 65 éves. A születésnapján most már mindig a halála is eszembe jut.  Nagyon szerettem volna, ha megéri az unokái születését, mert tudom, hogy imádná őket. Mindig megtalálta a hangot a gyerekekkel.

Hogy legyen ilyen is

A nagynéném kérésére ma reggel készítettem egy fotót a pocakomról. Sorozat sajnos a múltkor sem készült, és hát már most is lecsúsztam róla, mert ez az első kép, amin megörökítem a méretet.

Pápá, labda!

Azt hiszem, elég esélyt adtunk neki. Hetekig próbálkoztunk, hátha Pupák valahogy megkedveli vagy megszokja, de semmilyen trükk nem működött.

Randi hólyaghuruttal

Szóval az úgy volt, hogy még egy hónapja sem volt, hogy összejöttünk M.-mel és ebből két hetet nem láttuk egymást, mert mielőtt szerelembe estünk, már mind a kettőnknek le volt szervezve egy-egy hét horvátországi nyaralás. Persze nem együtt, hanem külön.

Kórház, és álomház

Eseménydúsra sikeredett a mai napunk, megjártuk a Szent István kórházat is, és nem csak amiatt a dolog miatt, ami miatt eredetileg terveztem.

18. heti genetikai ultrahang tavaszi virágzáskor

Hát elérkezett ez is, gyorsabban, mint ahogy számítottam rá. Lóhalálában vágtatnak a napok, és a kombinált teszt után ma már a 18. heti ultrahangra mentem.

Lélek

Az anyósom ma azt mondta nekem, hogy ha újra születhet, olyan családba szeretne kerülni, mint a miénk. És hogy szerencsések a gyerekeink, mert mi vagyunk a szüleik.

Gombóc a torkomban.

Néha az anyák is elmennek szabadságra

Vasárnap elvittük Pupákot anyuékhoz és hétfő-keddre szabadnapot vettem ki. Most is - mint mindig - nagyon ambivalens érzés volt kismuki nélkül lenni, mert egyrészt felszabadító és pihentető volt, másrészt nem volt olyan perc, hogy ne gondoltam volna az én rosszcsontomra és borzasztóan hiányzott is. Na meg persze jött a lelkiismeretfurdalás, amiért élveztem ezt a két napnyi szabadidőt.

A mormonok

Kép: parrents.com

Bár a terhességeket nem lehet, és az orvosom szerint nem is szabad, egymással összehasonlítani, azért közös vonások mégis vannak.

Mozgás megint

Kicsi Pupák még mindig nem megy egyedül. A teljes kétségbeesés és a bizakodó remény között ingadozom állandóan.

Cammognak a percek, rohan az idő

Néha siettetném az időt. Talán ezért nem írok mostanában, mert az előttünk álló dolgokon inkább már szeretnék túl lenni, és múltidőben beszámolni róla.

A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk

Pupákot minden, de minden rettentően érdekli, és kezdi felfedezni az elsődleges nemi jellegeket is.

Pörög, pörög, pörög

Ebben az évben máris annyi minden történt velünk, ami máskor évekre oszlik el. Pedig alig két hónap telt el az esztendőből.

Egy kis szexizmus

Ígérem, nem fognak ezentúl linkekből állni a posztjaim, de ezt egy volt kolléganőm írta, és egy pillanat alatt visszarepített a munkahelyemre, ahova több mint másfél éve be sem tettem a lábam. Nem véletlenül nem szerettem ott dolgozni, többek között az ilyen dolgok miatt sem.

Talált, süllyedt

http://m.divany.hu/poronty/2015/02/09/amit_biztosan_nem_sirunk_vissza/?rnd=459

Kombinált teszt hóesésben

Két évvel ezelőtt, amikor mentünk az Istenhegyi Géndiagnosztikára, január volt, és havas volt minden. Szorongva ültem az autóban, nagyon izgultam az eredmény miatt, de alig két óra múlva, ragyogott a világ. Ma, amikor elindultunk, esni kezdett a hó és lassan fehérbe borult körölöttünk minden. Én pedig reménykedtem, hogy ez jó jel.

Anyák

Délelőtt, amikor megnéztem, vannak-e új bejegyzések a kedvenc bloggereimtől, ez a jó hír fogadott, és bár Henit személyesen nem ismerem, valószínűleg még soha nem találkoztunk, vagy beszéltünk, mégis olyan őszintén és teljes szívvel tudtam örülni nekik, hogy elsírtam magam.

Mozognak a Pupákok

Hétfő óta a 12. hétben járok, egyre kevesebb a hányinger és az émelygés, viszont a furcsa alhasi és ágyéktáji szurkálások, a "nehézhas"- érzés még mindig megvan, és időnként bekeményedik a méhem is, ami még mindig rettentő furcsa érzés, tekintve, hogy a múltkori terhességemnél egyáltalán nem tapasztaltam ilyet. Új tünetként már volt némi gyomorégés, ez a múltkor úgy emlékszem, jóval később jelentkezett.

Home, sweet home

Vasárnap óta anyuéknàl vagyunk Kispupák, meg én. M. beszélt rá, hogy jöjjünk le, elég kemény napok vannak mögöttünk, iszonyúan kimerültem, nem voltam olyan türelmes, mint máskor, hamar elfáradtam, sokszor voltam nyomott, rosszekedvű, sírós hangulatban. M. szerint (és szerintem is) itt tudok pihenni, nem kell házimunkával foglalkoznom és àllandóan Pupákot pesztrálnom, ha kedvem tartja, reggel alhatok tovább, ráadásul kismuki is imád itt lenni, mindig fel van dobva, ha itt lehet.

Verdákról

Hát..., az autókkal nekünk nagyon nem volt szerencsénk.

Baba

Reggel Pupák felhúzta a pólómat, ráhajolt a hasamra és azt mondogatta, hogy "baba, baba". Érintőlegesen már beszéltem neki kistesóról, meg hogy ne rugdossa a pocakomat, de konkrétan még nem magyaráztam el neki, hogy a hasamban van a kisöccse vagy húga.

Összeszorult gyomor és szív

Az öröm után szinte rögtön jött az üröm. Az első pillanattól kezdve erős (mármint az előző terhességemhez képest) rosszulléteim voltak, hányinger váltakozott farkaséhséggel, állandóan szúrt, puffadt, feszült, keményedett a hasam és mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam minden percben.

És rólunk

Akkor beszámolok rólunk is néhány mondatban.

Azt hiszem, annak idején említettem, hogy valamikor augusztus végén, szeptember elején zöld utat adtunk a kistesó projektnek. Akartam is írni az ezzel kapcsolatos aggodalmaimról egy posztot, mert annak ellenére, hogy abban a pillanatban, hogy Pupák megszületett tudtam, hogy szeretnék még egy ilyen kicsi csodát, józanabb ésszel átgondolva a nehézségei is megrémisztettek.

Aggódásról, járásról, okos kis Pupákról

Hát, először is Pupákról.

Egyrészt Pupákból egy nagyon szép, huncut szemű, rendkívül okos kisfiú lett, aki folyamatosan tanít és nevel engem, aki miatt sokszor szeretnék sokkal jobb és türelmesebb ember lenni, mint amilyen vagyok, és rengeteget gondolkodom azon, vajon elég lesz-e annyi szeretet, amennyit én nyújtani tudok. Vagyis inkább, érzi-e, hogy mennyire, de mennyire szeretem, jól mutatom-e ki, elég biztonságot ad-e neki, elég bizalmat-e a világhoz és az emberekhez.