Nehéz nem állandóan a házra gondolni, főleg most, hogy még a mormonok is ellenem dolgoznak, és a fészekrakó ösztön szinte minden mást felülír. Vasárnap délelőtt újra voltunk kint a (remélhetőleg) leendő otthonunknál, arról egyeztettünk az eladókkal, mit hagyjanak ott, mi az, amit esetleg megvásárolnánk a berendezésből, mi az, amit ajándékba nekünk adnak. Méregettünk, számolgattunk, lélekben óhatatlanul berendeztünk.
 |
| Forrás: bakker-holland.hu |
Végül csak a kerti bútorokra és az erkélyen lévő asztalkára és padra kértünk ajánlatot, ezeket a locsolóberendezéssel együtt megvásároljuk, egyrészt, mert nagyon jutányos áron adják, másrészt nagyon szépek is. Bár az én álmom a fenti erkélyre két hófehér szék a hozzá illő asztallal, fehér apró virágú növényekkel, de mivel egyelőre (sajnos) a hálószobabútor is marad a régi, ez majd egy új projekt lesz.
A tervezés viszont kivédhetetlenül megindult a fejünkben, M.-et is elkapta kicsit a gépszíj, és így a héten kitaláltuk, hogy mivel beesett neki két extra külön meló, az abból befolyt pénzt az emeleti laminált padló és szobaajtók kicserélésére fordítjuk, így a tisztasági festés mellett ennyi felújítást ejtünk meg. A padlózáshoz már le kellett szerveznünk egy megbízható szakembert, a festéshez pedig a rokoni csapatot, mert mindössze néhány napunk lesz a munkálatokra, rekord idő alatt kellene mindent csinálni, azután még bútorokat szerelni és pakolni is, hogy mire Puppina érkezik, nagyjából a helyén legyenek a dolgok. Mindezt 9 hónapos terhesen. Hát, nem lesz egy leányálom, mégis alig várom, hogy már ott tartsunk.
Persze, csak ha a számítógép és a bank is úgy akarja.
Úgy akarja és ámen. ;)
VálaszTörlés