A nagynéném kérésére ma reggel készítettem egy fotót a pocakomról. Sorozat sajnos a múltkor sem készült, és hát már most is lecsúsztam róla, mert ez az első kép, amin megörökítem a méretet.
2015. március 31., kedd
2015. március 30., hétfő
Pápá, labda!
Azt hiszem, elég esélyt adtunk neki. Hetekig próbálkoztunk, hátha Pupák valahogy megkedveli vagy megszokja, de semmilyen trükk nem működött.
2015. március 29., vasárnap
Randi hólyaghuruttal
Szóval az úgy volt, hogy még egy hónapja sem volt, hogy összejöttünk M.-mel és ebből két hetet nem láttuk egymást, mert mielőtt szerelembe estünk, már mind a kettőnknek le volt szervezve egy-egy hét horvátországi nyaralás. Persze nem együtt, hanem külön.
Kórház, és álomház
Eseménydúsra sikeredett a mai napunk, megjártuk a Szent István kórházat is, és nem csak amiatt a dolog miatt, ami miatt eredetileg terveztem.
2015. március 25., szerda
18. heti genetikai ultrahang tavaszi virágzáskor
Hát elérkezett ez is, gyorsabban, mint ahogy számítottam rá. Lóhalálában vágtatnak a napok, és a kombinált teszt után ma már a 18. heti ultrahangra mentem.
2015. március 21., szombat
Lélek
Az anyósom ma azt mondta nekem, hogy ha újra születhet, olyan családba szeretne kerülni, mint a miénk. És hogy szerencsések a gyerekeink, mert mi vagyunk a szüleik.
Gombóc a torkomban.
Gombóc a torkomban.
2015. március 19., csütörtök
Néha az anyák is elmennek szabadságra
Vasárnap elvittük Pupákot anyuékhoz és hétfő-keddre szabadnapot vettem ki. Most is - mint mindig - nagyon ambivalens érzés volt kismuki nélkül lenni, mert egyrészt felszabadító és pihentető volt, másrészt nem volt olyan perc, hogy ne gondoltam volna az én rosszcsontomra és borzasztóan hiányzott is. Na meg persze jött a lelkiismeretfurdalás, amiért élveztem ezt a két napnyi szabadidőt.
A mormonok
Kép: parrents.com
2015. március 12., csütörtök
Mozgás megint
Kicsi Pupák még mindig nem megy egyedül. A teljes kétségbeesés és a bizakodó remény között ingadozom állandóan.
Cammognak a percek, rohan az idő
Néha siettetném az időt. Talán ezért nem írok mostanában, mert az előttünk álló dolgokon inkább már szeretnék túl lenni, és múltidőben beszámolni róla.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)