A néni beszámolt a fiáról, a menyéről, a csodálatos lányunokájáról, de közben néha kérdezgetett is, mikor szülök, mennyit híztam, hány éves vagyok. Épp arról lamentált ugyanis, hogy a menye milyen későn szült, ő már úgy aggódott, hogy nem lesz unokája, mert 34 évesen még azt mondogatta, hogy 40 fölött is lehet babázni. Bezzeg ő már 20 évesen megszülte a fiát, "milyen jó, hogy maga is így gondolkodik és megint egyre fiatalabban szülnek a nők! Maga hány éves, 19-20?" Amikor közöltem, hogy 39 és augusztusban már 40 leszek, majdnem leesett szegény a székről. "Az nem lehet igaz, hát a menyem is nagyon jól tartja magát, simán letagadhat 10 évet, de maga akár húszat is, egészen nyugodtan!" És ekkor hangzott el a címbeli kérdés.
Én persze jókat kuncogtam és magamban megállapítottam, mennyit is jelenthet egy jól megválasztott piros rúzs (örök hála érte a nagynénémnek, aki megtalálta nekem azt az egyetlen vörös árnyalatot a világmindenségben, ami még nekem is jól áll). A néni meg valószínűleg már nagyon rosszul látott és a szarkalábaimat nem vette észre.
Ezek után elég mosolygós hangulatban érkeztem a belgyógyászhoz konzultációra, bár az ezt megelőző napokban rettenetesen feszült meg ideges voltam, mert nem tudtam, jól csinálom-e az étkezéseket, és annak ellenére, hogy a mért vércukor értékeim általában jók voltak, mégis akadtak kilengések.
A laboreredményeim azonban tökéletesek lettek, ráadásul nagyon meggyőzően adhattam el magam a doktornőnek, amikor arról beszéltem, hogy mit és hogyan eszek, megemlítve a lassú és gyors ch-kat a fő- és kisétkezéseket, a teljes kiőrlésű kenyereket stb. Azt mondta, minden rendben, innentől kezdve szerinte nem lesz baj, mert értem a diéta lényegét, és azt is mondta, hogy elég naponta egyszer mérni a vércukrom, kivéve, ha valami új ételt próbálok ki, akkor azért csekkoljam, mi a helyzet.
Tíz centivel a föld fölött lépkedtem, amikor elhagytam a kórházat és rettentően hálás voltam Heninek, aki révén bekerülhettem egy olyan Facebook-csoportba, ahol rengeteget segítenek egymásnak a tagok nap mint nap, mindig lehet kérdezni, segítséget kérni, és klassz ételötleteket, recepteket találni. Szóval ők sokkal-sokkal többet segítettek, mint a dietetikus és a belgyógyász együttvéve.
Épp ideje volt ebben a témában valami jó hírnek, mert kezdtem kicsit befordulni, állandóan ezen agyaltam, rettegtem, hogy nem csinálom jól és már M. is megjegyezte, hogy róla időnként teljesen megfeledkezem. Ettől persze újra sírógörcsöt kaptam.
Egyébként mindenki azzal vigasztal, hogy milyen klassz vékony vagyok, és majd szülés után minden azonnal lemegy rólam. Való igaz, a mérleg szerint még mindig csak 5-5,5 kg jött fel rám, de néha nem bánnám, ha picit több lenne, mert semmi más nem nő rajtam, csak a hasam és időnként úgy érzem, szét fogok szakadni. A napi többszöri kenegetés ellenére a köldököm körül elkezdett repedezni a bőr, szóval lehet, hogy karcsú leszek, de a bikinit azt hiszem, örökre elfelejthetem.
 |
| 33 hetesen és 3 naposan |
Közben gyorsulnak fel az események, nyakunkon a költözés, a felújítás, előtte pedig még utazgatunk is egy kicsit, és megrendezzük Pupák második szülinapi partiját. Az utazgatás abból áll, hogy M. a (régi) munkahelyétől kapott egy wellness-utalványt, amit ha most nem használunk el, akkor ebben az évben már nincs rá túl nagy esély, így ezen a hétvégén meglógunk kicsit kettesben és próbálunk lazítani. Azután július második hetében hármasban is elmegyünk 3 napra (eredetileg négyre akartunk, de megijedtünk, hogy így közvetlenül a költözés előtt nehogy túl sokat költsünk - SZÉP kártyáról megy a költségek 90 százaléka -, vagy ne maradjon elég idő a pakolásra, szóval visszamondtunk egy napot), idén ennyi lesz a nyaralás. Úgy tervezzük, a mi igazi nyaralásunk az lesz, hogy a saját kertünkben és erkélyünkön üldögélhetünk...
Pupák pedig bámulatosan fejlődik és okosodik, percről percre többet tud, mindent megjegyez, mindenre emlékszik. Voltunk TSMT-felülvizsgálaton, a gyógytornász nagyon meg volt velünk elégedve, és egyelőre felfüggeszthetjük az itthoni tornázást. Szerinte Pupák fejlődése beindult, sokat ügyesedett és bár még erősödnie kell, ezt a mindennapi mozgás, játszóterezés közben be fogja hozni.
Egész nap be nem áll a szája, egyre többet beszél mondatokban és végtelenül huncut. Egyetlenegyszer káromkodtam el előtte magam, azóta bizonyos bosszantó helyzetekben felkiált, hogy "Basszus, basszus!", majd lelkiismeretesen hozzáteszi: "Ilyet nem mondunk!" és közben néz rám a mosolygó pofijával. Rengeteget beszélgetünk napközben, mindent kommentál, és bár Pupák nem egy kifejezetten bújós kisfiú, mostanában szeret bekuckózni a hónom alá miközben mesekönyveket vagy újságokat nézegetünk és jól megbeszéljük, mi történik a képeken és neki erről mi jut eszébe. Nagyokat nevetünk, engedi, hogy csiklandozzam vagy belepusziljak a nyakába.
A másik meghitt kis szeánszunk az esti fürdetés után van. M.-mel fürdenek és játszanak egy nagyot a kádban, majd én veszem ki és öltöztetem pizsibe. Ilyenkor percekig puszilgatom a kis felázott talpacskáit, egy csomószor belekapaszkodik a nyakamba és odahúzza az arcom az övéhez, megpuszilom az orrát, elmondom neki, hogy mennyire szeretem, de van, amikor csak nagy komolyan nézzük egymást, olyan, mintha szavak nélkül beszélgetnénk, néha majd' beleszakad a szívem.
Nagyon féltem a kis lelkét az előttünk álló változásoktól, hiszen önmagában a költözés vagy a kistesó születése is elég nagy fordulat lesz az életében, de emellett még gondolkozunk a bölcsin is. Nem feltétlenül az én kényelmem miatt (bár valószínűleg nekem is könnyebb lenne, ha pár órát csak Puppinára koncentrálhatnék), hanem azért is, mert egyre inkább igényli a gyerektársaságot, néha úgy érzem, kicsit már unatkozik velem, ha csak itthon vagyunk, Puppina mellett pedig nem fog beleférni több óra játszóterezés.
Szóval néha a bőgésig belehergelem magam, hogy hogy fog ennyi mindent feldolgozni egyszerre, hogy nem szeretném, ha kevesebb figyelmet kapna vagy mellőzöttnek, esetleg boldogtalannak érezné magát. Felváltva van lelkiismeretfurdalásom a két gyerek miatt, egyszer Pupákért aggódom, máskor meg Puppina miatt, hogy vajon neki jut-e majd annyi intim pillanat, bújás, altatás, ölben alvás és egyáltalán, rá tudok-e kellőképpen hangolódni lelkileg az érkezésére.
Remélem, tudom majd őket jól szeretni. Őket és M.-et. Mert nekem ők a minden.
1) A néninek teljesen igaza van!!! ;)
VálaszTörlés2) Kedves tőled, örülök, ha közvetetten segíthettem, és bevált a Fb csoport :)
3) Érdekes ez a lelkiismeretfurdalás, én már most így vagyok olykor, ha csak egyik vagy másik oldalát simizem a hasamnak (mert épp a másik kezem használom), hogy nem egyszerre kapják a szeretetemet. Pedig még meg sem születtek! :) Hogy lehet ezt azután lelkileg is kezelni, nem tudom... Ha majd Pupákot és Puppinát együtt jó testvérként látod, majd akkor olvadozik az anyai - és apai - szív igazán :)
Jaj, Heni, nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakul az életetek majd négyesben! Egyszerre lesz nehéz és gyönyörű, és te mindent ömlesztve fogsz tapasztalni. :)
TörlésLányok meg lehet tudni melyik ez a fb csoport? Vagy meghívós?
TörlésÉn nem vagyok cukros és IR-s sem, de pajzsmirigy alulműködésem van és fogyni szeretnék, szülés után 12 kilo van rajtam :( Dietetikus segít nekem is, tudom az étrendet, csinálom is, de főleg külön rendelek magamnak ebédet, de a mindennapi tervezésbe, főzésbe még nem tudtam belerázódni. Szóval praktikus tanácsokat, recepteket szeretnék.
Én a bölcsin nagyon elgondolkodnék, hogy muszáj-e.
VálaszTörlés1. Pár óra bölcsivel nem nyersz semmit (elviszed, haza jössz, és szinte indulhatsz vissza) ellenben kétszer kell felöltöztetned és magaddal rángatnod a kicsit, méghozzá jobbára időre (nálunk pl. reggeliig oda kellett érni, és ha alvás előtt el akartad hozni, akkor sem lehet késni).
2. Közösségbe kerülve összeszed egy csomó betegséget és azt mind haza szállítja, amit val.szeg az egész család elkap és jól kidől tőle, soha vissza nem kívánom azt az időszakot, amikor nálunk a legnagyobb elkezdte az ovit, konstansan betegek voltunk. 2 hetet járt, 2 hetet itthon volt, de az a 2 hét itthonlét orrszívásokkal és gyógyszerezésekkel és nem alvásokkal volt tele.
3. 2-2,5 éves gyerekek valóban elkezdenek érdeklődni a többi kisgyerek után (bár az én gyerekeim nem annyira, igaz nekik itt voltak a tesók és remekül elvannak egymással), de az legtöbbször nem azt jelenti, hogy a többi gyerekkel az anyukájuk nélkül akarnak együtt lenni.
Alternatívaként lehet keresni kis pajtikat a közelben és áthívni őket, kényelmesebb és van gyerektársaság. Aztán lehet cserélni, átmenni a pajtihoz.
Puppinának nem jut annyi intim pillanat, ezt előre megsúghatom, ellenben eggyel több ember fogja szeretni, egy jóval tapasztaltabb szülőpáros fogja fogadni (elkerülve az első gyerekes bénázásokat), és némi "elhanyagoltság" kifejezetten jót szokott tenni a gyerekeknek.
Hát pont ilyesmiken dilemmázunk mi is. Ahova költözünk, ott több alternatívánk is lesz, az állami bölcsiről valószínűleg már lecsúsztunk, mert oda áprilisig kellett volna jelentkezni, és munkáltatói igazolást is kérnek (mármint arról, hogy visszamegyek dolgozni). De emellett van magánbölcsi és családi napközi is, ahol még nem tudjuk, mik a lehetőségek.
TörlésReggelente biztos, hogy nem én, hanem M. vinné, így a délelőtt a miénk lehetne Puppinával, és a délutáni sétánk alkalmával Pupákot is hazahoznánk.
A betegségektől én is rettegek, tekintve, hogy Pupák még nem is volt beteg, de ezt sem úszhatjuk meg örökké, ha közösségbe kerül, mindenképpen össze fog szedni valamit, sajnos ez elkerülhetetlen. Azért gondoltam, hogy "szerencsésebb" lenne most, mert kb. 5-6 hónapig nem fognak egy légtérben aludni Puppinával, és remélhetőleg a szoptatás révén a pici elég védelemhez jutna. Bár persze ezt nem lehet előre megjósolni.
A harmadik dolog pedig, hogy teljesen új és ismeretlen lesz nekünk mindenki, egyelőre nem lesznek ismerős gyerekek, akiket át lehetne hívni, a legkönnyebben pedig úgy tudunk ismerkedni, ha közösségbe járunk.
Szóval most ilyeneken agyalunk, aztán majd meglátjuk, hogy alakítja az élet.
Nekem a két nagyobb gyerekem nem volt bölcsis, mivel otthon voltam. Ja és új helyre is költöztünk, de a játszótéren, utcán hamar lehet új barátokat szerezni egy kertvárosi részen.
TörlésEzen kívül szoktak lenni legtöbb helyen baba-mama csoportok, zene bölcsi, játékost torna, ezek is ideálisak lehetnek. A védőnő tudni fogja.
A harmadikon volt már bölcsis és most a kicsi is bölcsis lesz, igaz mire befejezzük a beszoktatást majdnem 2,5 éves lesz már. De egész nap a bölcsiben az nagyon sok lenne szerintem, pusztán azért, hogy gyerektársaságban legyen. (A délutáni sétából arra következtetek, hogy ott is aludna.) Megmondom neked, hogy még az is gáz volt, amikor délután kellett menni valamelyikért, mert tuti akkor aludt a legmélyebben a másik, vagy evett volna, vagy mire full felöltöztettem bekakilt, és jól elkéstünk stb. Sokszor mentünk úgy, hogy a kicsi az ágyból kiemelve félkómásan a macijával üldögélt a kocsiban,
Ráadásul a gyerekek eléggé okosak, simán leveszik, hogy anya otthon van egész nap a tesóval, ő meg nem.
Betegségek. Nálunk sem volt húzós az oviig a helyzet. Na akkor aztán durván bekaptuk a dolgot. Csak nem mindegy, hogy mindezt a cuccot az újszülötthöz hozza a haza, aki nagyon-nagyon védtelen, most képzeld el, hoyg egy szimpla takony mennyire megkeserítheti az életét (nem tud szopni), egy köhögés simán eldurvulhat. Az anyatej valamennyire védhet, bár én ezt nem tapasztaltam. Az, hogy nem egy szobában vannak semmit sem jelent (nálunk sem egy szobában voltak), mert napközben együtt vannak, és egy 2-3 évest szinte lehetetlen megkérni arra, hogy ne tapogassa, ne köhögjön rá, ne fogdossa meg a cuccait.
De nyilván meglátod majd a dolgokat mit hogyan, nekem most is megkönnyebbülés volt, hogy vége a sulinak-ovinak, annyira rühelltem már ezt az időre kell mindent csinálni és rángatni kell a kicsit mindenhová dolgot. A mindenki itthon van dolognak csak egy hátránya van, minden áldott nap kajával kell ellátni ennyi embert napi ötször.:-))))
Mi jártunk játszani amúgy ilyen családi napközibe (velem együtt volt, ott volt arra is lehetőség!), ott bármit lehet, illetve annyi van, hogy ott is időhöz van kötve az ebéd utáni elhozás, mert az zavarná a többiek alvását. Mi abba hagytuk még ezt is, mert az én gyerekemet egyáltalán nem érdekelte a többi kisgyerek (igaz akkor még kisebb volt), most kezdi, (26 hónapos), de csak távolról nézegeti mit csinálnak. Azért akartam, mert a legkisebb bátyja halála miatt nagyobb lett a korkülönbség közötte és a nagyok között, gondoltam legyen a saját kortársaival is. De nem jött be. Tesókkal viszont nagyon jól, együttműködően játszik.
Olyan jó, h írtál végre!
VálaszTörlésBölcsi ügyben teljes mértékben egyetértek Kicsinappal.
Nagyon csini vagy és hatalmas ötlet ez a fotó ;) Kár, h Face-n nem vagyunk ismerősök, nagyon kíváncsi vagyok rád :)
Nem semmi, hogy 39 évesen ilyen termékeny vagy, ez nagyon ritka a mai világban :)
Pupák pedig szokás szerint gyönyörű :)
Jó pihenést a hétvégén!
Olyan kedves vagy, Andi, mindig olyan jól esnek a szavaid! Te is írhatnál gyakrabban, jó rólatok is olvasni!
TörlésÉn is úgy gondolom, hogy iszonyú szerencsém van, hogy mind a két terhességem gyorsan összejött, és még mindig jók a petesejtjeim, bár annak idején meg sokat keseregtem azon, hogy milyen későn érő típus vagyok. Nagyon későn kezdtem nőiesedni, a mensim is több évet késett a többiekéhez képest és még 20 éves koromban is 13-nak néztem ki. :D
:-)))
TörlésEz ilyenkor már kifejezetten jól jön.:-)
Nagyon csinos kismama vagy és annyira örülök, hogy minden rendben veletek. :) Én épp tegnap mondtam E.-nek, hogy a második gyerekünk majd milyen szerencsés lesz, mivel egy csomó mindenen már nem fogunk aggódni és agyalni, sokkal lazábban fogjuk kezelni. Nálatok is így lesz majd és Pupák agyon fogja ajnározni a kishugit.
VálaszTörlésSzép ez a Pupák-gyereked nagyon! :)
VálaszTörlésBölcsibe én nem adnám, szerintem bármennyire igénylik a társaságot, anyát annál százszor jobban, amikor épp jön egy testvér. Ha a férjem hazahozna egy új nőt, hogy na mostantól itt fog élni velünk, épp eléggé szenvednék anélkül is, hogy azzal egyidőben engem meg elküldene napi x órára - még akkor is, ha épp szabadságra a kedvenc helyemre a barátaimmal...
Ez a Kicsinap szöveg meg gyönyörű: "eggyel több ember fogja szeretni" - majd ezt fogom ismételgetni magamnak, ha nekünk is sikerül a kistestvér, és engem is marcangol majd a lelkiismeret miatta...
:-)
TörlésA három nagy nálunk már nagy, tehát el tudják mondani, hogy ők mit gondolnak a testvér dologról, és minden félelmem ellenére (hogy túl sokan vannak), mindig azt mondják, hogy nekik így nagyon jó. Hogy el sem tudnák képzelni, hogy mit csinálnának, ha egyedül lennének.
Többször volt olyan, hogy pl. a nagyfiúk nem voltak itthon, a kicsi aludt, a nagylánnyal kettesben voltunk, és ő látványosan szenvedett, hogy most mit csináljon, pedig akkor is olvas egész nap, amikor a többi tesója itthon van.:-) Mondom neki, olvassál. De a fiúk nélkül még olvasni sem jó.:-) Meg egy csomó ilyen, megerősítő dolog van, amiből látszik, hogy ezzel ők tényleg nyertek.
És azért azt is számoljuk hozzá, hogy ha egy gyerekem van, akkor nem lehetett volna itthon az első több, mint 3 évet velem, nem tölthettünk volna itthon teljes nyári szüneteket együtt, nem jöhettek volna haza az ovisok ebéd után és a sulisok napközi előtt. Nem kaptam volna meg a távmunka lehetőségét stb.
És az ember sokat tanul, ügyesedik, az aktuális kicsit szoptatva, tudtam mesét olvasni a nagyobbnak, vagy legozni, vagy kocsit tologatni, amit kellett. A kicsit meg ez nem zavarta. Ő nem igényli, hogy elmélyülten nézegessük.:-) Amikor meg a nagyok lefeküdtek, utána az esti-éjszakai, hajnali kajálások alkalmával meg teljesen az övé voltam.