Az izgalom a tetőfokára hág

Annyira, de annyira izgatott és ideges vagyok, hogy alig tudok írni, mert igen, megtörtént velünk a csoda, és beleszerettünk egy lakásba. De nagyon durván.

Vannak még csodák, ugye?

Anyukám tegnap telefonált, hogy egy közeli ismerősünknek (az unokatestvérem rokonának) megszülettek az ikrei. Nemrég vettek új házat (szintén az egyik rokonunktól) és hihetetlen lelkesedéssel vetették bele magukat a felújításba. Visszakérdeztem, hogy de hát nem nyárra várták a babákat? Erre elmesélte, hogy a lány elkapott valami vírust, amitől megindult a szülés, rohammentővel vitték őket kórházba, ahol 40 dekásan és 30 cm-esen jöttek világra a picik. Jézusom, Puppina már most is nagyobb ennél, el sem tudom képzelni, hogy ilyenkor mit tudnak tenni két ilyen apróságért! Rettenetesen aggódom és szorítok értük, ugye vannak még csodák, és megmentik őket?

Szar nap

Ez nem volt egy túl jó nap. Még a napsütéses csodaidő ellenére sem.

Tavasz, játszótér, lakáskeresés

Ahogy megérkezett a jó idő, egyre többet vagyunk lent.  Ez mindig kicsit ambivalens érzés, mert egyrészt imádok sétálni, szeretem a napsütést, a jó levegő és a mozgás mindkettőnknek (hármónknak) jót tesz. Viszont a játszóterezés nem az én műfajom. Sajnálom, de ez van.

Férfiak vol. 2

Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nekem nagyon nagy mákom van M.-mel.