Irigylésre méltó

Azért van egy csomó minden, amiért igazán irigylésre méltó az anyukák élete. Legalábbis ezen a hétvégén annyi-annyi szép pillanatunk volt.

Például, hogy szombaton 8-ig aludtunk mindannyian, és bár M. elment dolgozni, de mégis békésen és jókedvűen indult a nap és a pupákokkal hatalmasakat kacagva birkóztunk a hálószoba szőnyegén.

Vagy, amikor Puppina aludt, és Pupákkal kimentünk a kertbe, és pont odasütött a nap és ő játszott én meg kávéztam, és akkor hirtelen odaszaladt hozzám, átölelte a karom és azt mondta, hogy szeretlek.

Vagy, amikor főzőcskéztem Puppinának az ebédet, és a párolódó zeller meg karfiol olyan finom húsleves illatot varázsolt a lakásba, mint gyermekkoromban, amikor készült a hétvégi ebéd.

Vagy, amikor Pupák megevett mindent, amit ebédre készítettem neki.

Vagy, amikor a két kis pupák ebéd után két órát aludt egyszerre, és mindketten mosolyogva ébredtek és Pupák megint azt mondta, hogy szeretlek.

Vagy, amikor Pupák végig szaladgálta, ugrabugrálta és dumálta az utat a játszótérig. És amikor mondtam, hogy indulunk haza, szó nélkül összepakolta a homokozós cuccait. És csak akkor akart durcizni, amikor kiderült, hogy nem tettem be az éppen kedvenc autóját a táskámba. De ezt is leszereltem, mert találtunk egy klassz botot.

Vagy, amikor vasárnap reggel kiderült, hogy tudok omlettet csinálni és finom is.

Vagy, amikor ebédre M. kedvencét csináltam és bár pepecselni kell vele, mégis tök gyorsan kész lett.

Vagy, amikor egy régi barát látogat meg délután.

Vagy, amikor mindannyian elsétálunk fagyizni és Puppina élvezettel majszolgatja élete első tölcsérjét.

Vagy, amikor Pupák nevetése messzire hallatszik fürdés közben.

Vagy, amikor este benézek a szobájukba és mindketten egyenletesen szuszognak.

És hogy ezt látom a hálószobaablakból:

És, hogy Puppinának ilyen szép, színes és nagyon finom kajákat csinálok:

És, hogy talán a hajammal is kezdek kicsit megbarátkozni.