Kapcsolatok

Persze az elmúlt hónapok alatt rengeteg dolog történt, kicsik is nagyok is, olyanok is, amiket nagyon szerettem volna megírni, vagy azért, mert mérföldkövek voltak az életünkben, vagy azért, mert annyira kedves pillanatok voltak, hogy nem akartam hagyni, hogy feledésbe merüljenek.


Valamikor január végén egyszer nekifutottam, hogy írjak egy évértékelőt 2016-ról, eddig jutottam:

"Hát elment 2016 is. Azt hiszem, nem ez volt a legjobb évünk, bár kétségtelen, hogy szép dolgok is történtek velünk.

De ha jól átgondolom, talán eddig ez volt a legnehezebb év az M.-mel való kapcsolatunkban. Ennek több oka is volt, M. rengeteg plusz munkát vállalt, hogy vissza tudjuk fizetni a sok családi kölcsönt, amit a lakás miatt kértünk, hogy be tudjuk fizetni az illetéket, hogy Pupák tudjon családi napközibe járni, és közben még az életszínvonalunk se süllyedjen a megszokott alá. Szóval embertelenül sokat dolgozott, így itthon és a gyerekekkel kapcsolatban meg minden rám szakadt.

Ő szeretett volna kicsit lazítani, amikor épp nem dolgozott, én pedig szerettem volna kicsit lazítani, amikor épp itthon volt. Ő robotnak érezte magát én meg házi rabszolgának."

Szóval kicsit elmélkedni akartam a házasságról meg a kapcsolatokról, az elmúlt év rettenetesen nehéz volt érzelmi szempontból, bár mi még mindig a szerencsések közé tartozunk, mert amint azt érezzük, hogy nem jó irányba haladunk, azonnal megpróbálunk tenni ellene. Még mindig sokat beszélgetünk, próbáljuk magunkat beleképzelni a másik helyébe, én pontosan tudom, hogy miért olyan nehéz M-nek, hogy mi nyomasztja, hogy mitől szorong, ő pedig érti, hogy nagyon nehéz negyedik éve itthon, gyakorlatilag kizárva a normál felnőtt életből, hogy mennyire vágyom már más ingerekre, benyomásokra, élményekre.

Volt pár sokkoló szakítás a barátaink körében, olyan kapcsolatok mentek tönkre, amikről soha de soha nem gondoltuk volna. Engem nagyon meg tudnak rázni az ilyen esetek, ilyenkor rengeteget kattogok azon, hogy vajon mi is menthetetlenül átéljük-e majd ezeket, hogy nálunk is jön-e egy harmadik, hogy mit éreznék, ha M. a gondok elől egy kellemes flörtbe menekülne, ami feltöltené és másféle önbizalmat adna neki. Félek, hogy sokszor nem vagyok elég csinos, elég szórakoztató és nem elég az a kimondhatatlan szeretet, amit iránta érzek. Hiszen amikor megismert, egy vicces, vagány és talán dögös csaj voltam, most meg sokszor csak egy öregedő, fáradt anyukát látok a tükörben, aki magassarkút évente kétszer vesz fel és lepedőt szaggatni sincs már kedve minden este.

Ugyanakkor meg azt érzem, nem adnám a mostani életem, a házasságom, a gyerekeinket semmiért, nem csinálnék semmit másképp és még mindig M-mel akarok megöregedni, még ha időnként egymás agyára is megyünk...