Csodaszép tavasz

2012. március-április

Az elkövetkező időszak  - a munkahelyemen történt egy-két csörtét leszámítva - csodás volt. Természetesen nem tudtam magamban tartani a hírt: bár nem kürtöltem világgá, de a barátainknak, családunknak szinte azonnal elmondtuk.

Mondjuk valahol bizarr volt, hogy a főnököm előbb tudta meg, mint az anyukám, ugyanis akkor pont egy olyan pozícióban dolgoztam, ami bár nem jelentette a szakma csúcsát, de a magánéletem szempontjából annál fontosabb volt, hiszen fix munkaidőben dolgoztam, és nem kellett hétvégén sem ügyelnem. Ezt akarták pont akkor felrúgni, amikor megtudtam, hogy babát várok. Így kénytelen voltam időpontot kérni a főnökömtől és elmondani neki, mi a helyzet, kérve, hadd maradjak a jelenlegi beosztásomban. A reakciója számomra teljesen döbbenetes volt, azt mondta, előbb bizonyítsam be, hogy tényleg terhes vagyok.

Azonnal bejelentkeztem a nőgyógyászhoz, hogy egyrészt tudjak igazolást vinni a munkahelyemre, másrészt megtudjam, minden rendben van-e.

Az ultrahangképen szív alakú volt a petezsákom, benne egy apró fehérség jelezte, ott fejlődik a mi kis embriónk.

Dokumentáltam tehát a munkahelyemen, hogy állításomnak megfelelően valóban terhes vagyok, maradhatott a kényelmes beosztás, én pedig örülhettem tovább.

Megnőtt az étvágyam, reggelente habzsoltam a kakaós csigákat és örömmel vettem tudomásul, hogy az érzékeny ciciken  és az állandó ehetnéken kívül semmilyen kellemetlen tünetem nincsen.

Elkészült a 7 hetes ultrahang felvétel is, amin már egy hosszabb pálcika jelezte, majdnem 1 cm-es a mi picurkánk.

Közben csodaszép volt a tavasz, M-mel jobban szerettük egymást, mint valaha és kiszámoltam, hogy novemberre már szülők leszünk..