A teszt

2012. március

Mivel az előző két hónapban összevissza jött meg - a februári ciklusom konkrétan 4 napot késett - így csak csendben mertem reménykedni, amikor újra négy napos késésben voltam. A melleim hirtelen érzékenyek lettek, és fura szurkálásokat éreztem ott lent.

Éppen négynapos ünnepi hétvége volt csütörtöktől vasárnapig. Mindent gondosan elterveztem. M. pénteken dolgozik, így akkor le tudok menni a gyógyszertárba, veszek tesztet, és ha pozitív, akkor rittyentek egy gyertyafényes vacsorát, veszek valami bolondos ajándékot, ami a babára utal, és ünnepélyes keretek között bejelentem neki a hírt.

Teljesen másképp történt minden.

Csütörtökön napsütéses tavaszi nap volt, így elhatároztuk, hogy kimegyünk a Római-partra. Élveztem, hogy átmeneti kabátot és balerinacipőt vehetek fel végre, előhalásztam a napszemüvegem és már indultunk is.

Emlékszem, sült kolbászt ettünk és palacsintát, hozzá egy kis fröccsöt, azután pedig sétáltunk, majd leültünk egy stégre, hagytuk, hogy cirógasson minket a nap és összesimulva bámultuk a vizet..

Már a nyelvemen volt, hogy kibököm: "Azt hiszem, terhes vagyok!", de végül nagy nehezen magamban tartottam.

Hazafelé azonban nem bírtam tovább, és rábeszéltem M.-t, menjünk be egy bevásárlóközpontba, mert vennem kellene pár dolgot. Elküldtem nézelődni, én pedig bevetettem magam a DM-be és gyorsan vásároltam két terhességi tesztet.

Otthon egyenesen a fürdőszobába mentem, és azonnal megcsináltam az egyiket. Pár másodperc múlva két határozott rózsaszín csíkkal szemeztem. Belenéztem a tükörbe és áthullámzott rajtam egy hihetetlen boldog érzés: "Anyuka leszek!", és folyni kezdtek a könnyeim..

Kirohantam M.-hez, aki épp a számítógép előtt ült, átöleltem és csak zokogtam, mert egyetlen szót sem tudtam kinyögni. M. nagyon megijedt, nem tudta, mi a baj, csak percek múlva tudtam megszólalni: "Kicsim, kisbabánk lesz!"