Kétségek, bizonytalanság és persze halk boldogság

Az első trimeszter vegyes érzésekkel telt. Tudtam, hogy nem teszek jót sem magamnak, sem a babának, ha egyfolytában azon aggódom, megmarad-e, de nagyon nehéz volt elvonatkoztatnom a korábban történtektől.

Minden apró pici jelre figyeltem, próbáltam összehasonlítani, mit érzek most, mit éreztem akkor, van-e hasonlóság vagy különbség.. És közben persze elmaradt az örömhír megosztása is, ezúttal tényleg titokban akartuk tartani a terhességemet, amíg biztosat nem tudunk.

Az előzőhöz képest változtak a munkakörülményeim is, hiszen júniusban előléptettek, így ugrott a viszonylag nyugodt 9-től 17 óráig tartó munkaidőm, teljes összevisszaságban dolgoztam, a reggeles műszakom 5.30-kor kezdődött, az esti fél 11-ig tartott és újra dolgoztam hétvégén is. Féltem, hogy ez sem tesz túl jót, de nem akartam bejelenteni a munkahelyemen, mert attól tartottam ugyanúgy zajlik majd minden, mint a múltkor.

A tüneteim nem voltak vészesek, de legalább voltak, így minden émelygésnek és szédülésnek kimondhatatlanul örültünk M-mel, szedtem lelkesen a vitaminokat és reménykedtem, reménykedtem, reménykedtem, hogy most minden jól alakul.

A 9 hetes ultrahangon minden rendben volt, a picur már egészen babaformájúnak látszott és hallottuk a szívverését is, ami kissé megnyugtatott.

Közben sokat gondolkoztam azon is, hogy váltsak-e orvost, hiszen picit megingott a bizalmam benne, amikor azzal próbált megnyugtatni, hogy higgyem el, most minden rendben, a múltkor már az UH-n látszott, hogy nem fejlődik rendesen a magzat és szívhangja sem volt. Mivel az volt az első terhességem, nem tudtam, mikortól kellene hallatszani a szívhangnak, vagy hogyan kellene festenie az UH-felvételnek, ő pedig egyetlen szóval sem említette, hogy bármi gond lenne. Persze lehet, hogy nem akart rám ijeszteni, vagy esetleg úgy gondolta, rosszul határoztuk meg a fogantatás lehetséges időpontját és még fejlődhet, ebben az esetben viszont nem értettem, utólag miért mondta ezt el nekem.

Hetekig tartó tépelődés után végül mégis bizalmat szavaztam neki, hiszen már csaknem 10 éve járok hozzá, és eddig tényleg nem volt okom panaszra. Másrészt az az orvos, akihez szívesen mentem volna szülni, pont a szülés várható időpontjában 3 hetes szabadságon lesz. Szóval: maradtam.