A gonosz vírus

17. hét

Alighogy elkészültünk a fürdőszobával beteg lettem.

Akkor volt az influenzaszezon, mindenki köhögött, tüsszögött, és rettegtem, mert semmiképp nem akartam összeszedni valami nyavalyát. Persze számomra az sem tűnt kivitelezhető megoldásnak, hogy akkor hetekig otthon maradok, amíg ki nem tavaszodik, így naponta 2-3 órát békávéztam, és időnként beteg emberek között kellett ücsörögnöm az irodában is.

És hiába volt minden. Hiába fertőtlenítettem állandóan a klaviatúrát, az egeret, az asztalt, a kezemet, hiába húztam a sálamat az arcom elé, valahol mégiscsak összeszedtem egy vírust. Egy szerdai napon úgy ébredtem, nem vagyok jól, pedig előző este még semmim sem fájt. Pont szabadnapos voltam, gondoltam, estére kipihenem magam, de egyre csak rosszabb lett.

Lázat mértem, de alig kúszott 37 fölé, bár én ettől is megijedtem, mert soha, de soha nem szokott még csak hőemelkedésem sem lenni. Este már 38,8 volt, rémülten gugliztam, a legtöbb helyen azt írták, a megfázás nem gond, na de a láz, azt csillapítani kell.

A gyógymódok viszont homlokegyenest ellentmondásosak voltak: vegyél be aszpirint, jaj, aszpirint semmiképpen sem, szedjél paracetamolt, jaj, paracetamol az árt, inkább homeopátia, a homeopátia semmit nem ér... stb. Fájó fejem még jobban zúgott a zagyva információáradattól, ráadásul ezeket megfűszerezték a rémsztorik vetélésről, szövődményekről, borzalmas következményekről.

Úgyhogy végül biztos, ami tuti alapon felhívtam az orvosom, és megérdeklődtem, mitévő legyek. A válasz egyszerű volt: pihenés, fekvés, méz, citrom és lándzsás útifű szirup.

Iszonyatosan megszenvedtem a következő 8 napban, hiszen az ilyen betegségek eddig jóformán le sem vertek a lábamról, bekaptam pár bogyót, megittam egy-két Neocitrant, csöpögtettem az orromba, és 3-4 nap alatt túl is voltam a nehezén.

Most viszont azt éreztem, soha nem leszek jobban, orrcsepp nélkül nem kaptam levegőt, a sós tengeri oldat szinte semmit nem ért, nem tudtam aludni, csak ülve szundikálni, és mindenem fájt. Ráadásul aggódtam picimuki miatt is, bárhogy próbáltam nyugtatni magam, hogy ő ebből semmit nem érez...

Persze két hét alatt azért így is meggyógyultam, de ezt az "élményt" azért szívesen kihagytam volna egyébként boldog várandósságom napjai közül.