Töke van a lányunknak!

18. heti kötelező genetikai ultrahang

Mivel a 12. heti UH tök jó élmény volt mindkettőnknek, úgy döntöttünk, a 18. hetit is az Istenhegyin csináltatjuk, ugyanannál az orvosnál.

A betegségtől még kicsit elgyengülve, izgatottan és aggódva készültem a vizsgálatra, hiszen mindig van min aggódni, akkor éppen azon, hogy megfelelően kifejlődtek-e a kis Gandalf szervei, és egyáltalán, működik-e minden úgy, ahogy kell.


Elszoruló szívvel feküdtem fel az ágyra, és halálra rémültem, amikor a megjelenő képen egy mozdulatlan kismuki feküdt, hiszen az eddigi UH-kon mindig táncikált. Az orvos azonnal megnyugtatott, hogy csak alszik, lemérte minden porcikáját, lelkendezett, hogy mennyire rendben vannak az adatai, majd elnézést kért, és megpróbálta felébreszteni szunnyadó dedünket. Picit megrázogatta a hasam, kicsit bekopogtatott neki, és őkelme nagy nehezen végre megfordult, így a gerincét is szemügyre tudtuk venni.

A következő meglepetés az volt, amikor a doki megkérdezte, tudjuk-e már a bébi nemét. Mondtuk, hogy persze, a nőgyógyászom a múltkor szinte biztosra vette, hogy kislány. Erre közölte velünk, hogy neki márpedig megcáfolhatatlan bizonyítéka van rá, hogy kisfiú ficánkol (vagyis éppen most alszik) odabent, majd ráközelített Gandalf legnemesebb szervére, és ki is nyomtatta nekünk kicsi fiunk férfiasságát.

Azon az estén tehát elkezdtünk fiúneveken gondolkodni, hiszen mégsem hívhatjuk a kis hímneműt Lilinek, Emmának vagy Pankának.