Dolce Vita a Rómain

Most, hogy Pupák kicsit nagyobb lett, lehet vele kommunikálni, egyre jobban szereti a sétáinkat, elkezdtem valóban élvezni az itthonlétet. Kicsit olyan, mintha szabadságon lennék, jó az idő, sétálunk, fagyizunk, amikor pedig M. is itthon van akkor igazi nyaralássá válik az egész, tök jó programokat találunk ki, és egyre kevesebb a probléma és a fennakadás.


A szombat is egy ilyen nyaralós-feelinges nap volt, a Rómaira mentünk le a barátainkkal, és bár az egyik kedvenc helyünk a Fellini kicsit zsúfolt volt a magas vízállás miatt, és sajnos a közönség is kissé megváltozott, (egyre több a "celeb", az izomagy és a feltöltött szájú muci - ó, istenem bocsáss meg az előítéleteimért!), mégis remekül éreztük magunkat. A finom ebédet rozéfröccsel öblítettük le, Pupák jól elmolyolt a kavicsokkal és a kagylókkal, azután nagyot sétáltunk és beültünk egy másik helyre is, ahol a finom zöld fűre leterítettünk egy pokrócot, és kismuki csak úgy fickándozott széles jókedvében.

A képet A. készítette

Úgy elröpült az idő, hogy fürdetésre épphogy csak hazaértünk.