A kert

Pénteken egy csomó mindent akartunk csinálni, de valahogy nem haladtunk semmivel.


Ki akartam takarítani, rendbe kapni a dolgokat magunk körül, elővenni néhány nyáriasabb ruhát, főleg 1-2 rövidnadrágot, mert tök jó lenne lebarnítani a lábaim, hogy nyáron nyugodtan járhassak szoknyában meg rövidnaciban. Mondjuk nem tudom, hogy azok alatt az 5-10 percek alatt, amiket a kertben töltök mennyire lehet lebarnulni, mert az elég ritkán adatik meg, hogy akár egy fél órára nyugodtan elnyújtózzak odakint. Pontosabban szólva, olyan még nem volt.

Még arról sem írtam, hogy úgy döntöttünk, az idei projektünk a kert lesz, megpróbáljuk minél kényelmesebbé és szebbé varázsolni, hogy igazán élvezzük a kint töltött időt.

Virágokat ültettünk (anyuval), megtrágyáztuk, kigazoltuk a füvet, nemsokára jönnek automata locsolórendszert felszerelni, és hosszas válogatás és keresgélés után vettünk egy kerti kanapét asztallal. Nagyon jó ajánlatot sikerült kifognunk, az elképesztően horribilis összegekért árult cuccok között találtunk egy szépet, kényelmeset szinte olcsón. Igaz, hogy nem fenszi dohányzóasztal van hozzá, hanem egy rendes hat személyes ebédlőasztal, de ezt meg nem bánjuk, mert így legalább enni meg társasozni is tudunk odakint.

Persze ezzel bekerültünk egy ilyen spirálba, mert kiderült, hogy a kanapé párnáit bizony el kell pakolni, ha esik az eső, mert ha nem, akkor elég hamar tönkremegy, plusz amíg szárad, nem tudjuk használni. Így párnatartó láda is kellett, mindjárt kettő is, mert egybe bizony nem fért el az a jó sok párna. Így viszont még plusz plédeket is tehettem bele a hűvösebb nyári estékre. Szóval a ládáknál sem álltunk meg, mert addigra kitaláltam, hogy apró dolgokkal mennyire fel lehetne dobni az egészet, így került asztali futó és cuki mécsesek az asztalra, meg néhány díszpárna a kanapéra. Kicsit vérszemet kaptam, mert még néhány hosszúkás kaspót is szeretnék elhelyezni a sarkokba, szép virágokkal. És itt még nincs vége, mert sajnos/hál'istennek az udvarunkat szinte egész nap telibe süti a nap, így ahhoz, hogy kint ücsöröghessünk a fantasztikusan kidekorált és hihetetlenül kényelmes sarokülőnkön, kellene egy klassz napernyő is. De nem ám akármilyen, hanem belógatható és dönthető. Nem gondolnátok, de pofátlanul sokat el tudnak kérni egy napernyőért is. Ráadásul olyan pont nincs, amilyen nekünk ideális lenne, így több napi gondolkodás után, ma végre letettük a voksunkat egy ár-érték arányban megfelelő mellett, de fogalmam sincs, mikor tudjuk megvenni majd.

De a kertünk tényleg csodaklassz hely lett, minden vendégünk imád ott ücsörögni, azt mondják, annyira nyugis és békés minden.

Még majd a szúnyogok ellen kell valamit kitalálnunk, mert én bizony a nyári estéken be sem akarok jönni lefekvésig.

(Még mindig folyt. köv.)