Nem jól

Már nem is tudom megszámolni, hány napja vagyunk betegek. És ez nem ilyen anyai többes szám, én is dögrováson vagyok, két héten belül másodjára.


Talán másfél boldog napig úgy tűnt, kifelé jövünk a szarból, de azután M.-et kivéve mindannyian visszaestünk, a tünetek pedig durvábbak, mint az elsőnél. Torok-, arcüreg-, mandulagyulladás, köhögés, orrdugulás és tengernyi takony. Már az olimpián indulhatnék orrszívásban.

Persze egyedül vagyok itthon velük, anyut ilyenkor nem merem iderángatni, nem akarom, hogy ő is elkapja. Így viszont minden a nyakamba zúdul, a reggeli ébredéstől az esti lefekvésig egyetlen perc (na jo, néha van 10-15) megállás sincs, pelenkázás, öltöztetés, bébikaja készítés, reggeli, tízórai, orrszívás, gyógyszeradagolás, orrtörlés, pelenkázás, orrszívás, orrspray, altatás, mosogatás, pakolás, bébikaja készítés, Pupákba valamiféle kaja belekönyörgése, pelenkázás, orrszívás, orrtörlés, etetés, pelenkázás, altatás, pakolás, mosogatás, kávé, pelenkázás, orrszívás, etetés, uzsonna, orrtörlés, pelenkázás, bébikaja készítés, orrszívás, etetés, vacsora, játékhalmok elpakolása, fürdővíz engedése, esti tápszer készítése, vetkőztetés, pisiltetés a wc-be, ugrás a kádba, fürdetés/1, öltöztetés, pelenkázás fürdetés/2, fogmosás, öltöztetés, pelenkázás, orszívás, gyógyszeradagolás, etetés, fektetés, mesenézés/olvasás, orrszívás, gyógyszeradagolás, fektetés. Elájulás.

És ebben nincs benne, hogy mostanában Pupáknak szinte minden dolgot legalább tízszer kell elmondani és még akkor sem csinálja meg, mindent megcsinál viszont, amit nem lenne szabad, Puppina egyre kevesebbet akar a karámban lenni, pláne, ha Pupák is itthon van, viszont, ha kint van, egyfolytában szemmel kell tartani, mert mindenhová felmászik és leesik, mindenbe belenyúlkál, mindent lepakol, ráadásul már egymással is megy a harc a játékokért.

Nekem pedig egyfolytában lelkiismeretfurdalásom van, mert a feladatok összeérnek, nincs időm eleget játszani, mesélni, hülyéskedni velük, szarul vagyok és legszívesebben egy szanatóriumban feküdnék, amíg újra egészséges nem leszek, türelmetlen vagyok, ideges és szar fej. Ettől meg sírnom kell időnként, mert én laza és kedves és jó fej anyuka akarok lenni. Közben meg ma is minősíthetetlen, gusztustalan, emelt hangerőn ripakodtam rá Pupákra, miután huszadik felszólításra sem hagyott abba valamit, amit nem szabadott volna csinálnia, és rohangáltam, hogy időben el tudjunk indulni az orvoshoz, különben millióan lesznek, dobáltam be a táskába a zsepit, a pelust, a popsitörlőt, a túlélő kekszet meg a vizet, és ő még mindig csinálta, és még fel kellett venni a kabátokat meg a cipőket és ő juszt sem hagyta abba és akkor elpattant valami és ordítottam. Ő meg sírt, én meg abban a pillanatban szörnyen éreztem magam, felrohantam az emeletre, ott mondogattam a fürdőszobában, hogy én nem akarok így viselkedni, azután visszamentem a némán üldögélő Pupákhoz, az ölembe vettem és bocsánatot kértem tőle, megpróbáltam neki elmagyarázni, miért reagáltam így. És megkértem, hogy segítsen nekem. A következő 20 percben egy kisangyal volt.

A héten másodjára fogom a napot végigtolni egyedül, M. még a fürdetésre sem fog hazaérni. Hétfőn munkája volt bent a városban, ma pedig gyertyagyújtásra megy. Ugyanis tegnap tudtuk meg, hogy meghalt M. egyik volt kollégája, aki a padtársa volt a régi munkahelyén. Rátörték a lakásajtót, mert két napja nem tudták elérni. Az ágyában feküdt, valószínűleg álmában halt meg. 46 éves volt. Egy csupa szív, mosolygós, link alak, aki néha túl érzékeny volt ehhez a világhoz, és annyira de annyira vágyott a szeretetre. Nem volt benne semmi rosszindulat. M. nagyon szerette, eléggé megütötte a hír.

Behűtöttem egy üveg rosét, és este megittuk Matyi tiszteletére. Beszélgettünk róla, meg persze rólunk, az életünkről is. Sírtunk, meg mosolyogtunk, hálát adtunk azért, hogy együtt, itt és így élhetünk. Azután szerelmeskedtünk.

Matyi jó ember volt, örült volna neki, hogy így emlékeztünk róla.