Eredményhirdetés

Először is nagyon-nagyon köszönöm, hogy ennyien szavaztatok, iszonyú jó fejek vagytok! 

A szavazatok pont úgy pattogtak az 1-es és 2-es ruha között, mint ahogy az én érzéseim tegnap a próbafülkében, megőrjítve az eladót, M.-et és magamat is.

Szóval kezdem ott, hogy M. húga fog férjhez menni, az esküvő vintage stílusú lesz, egy nagyon szép és elegáns helyen. A menyasszonynak segítettem kiválasztani a ruhát és a menyecskeruhát is, és higgyétek el, ha nem saját magamról van szó, elég magabiztosan tudok tanácsokat adni, máson mindig látom, hogy mi áll jól és mi nem.

Az utóbbi 3 évben, ha fontos eseményekre mentünk, vagy pénzünk vagy időm nem volt, hogy normálisan készüljek, általában szóba sem jöhetett, hogy új ruhát vegyek, ha pedig mégis eljutottam vásárolni, akkor nagyon limitált volt a keret és irtó gyorsan kellett találnom valamit. Ezért legtöbbször nem is éreztem jól magam, mindig ilyen szedett-vedett érzésem volt, pedig én (vessetek meg érte, de egy hiú majom vagyok) szeretem magam összerakni és azt érezni, hogy minden passzol.

Egy ideig úgy tűnt, hogy most minden okés lesz, M. azt mondta, bármit vehetek, amit szépnek találok és úgy volt, hogy időm is lesz vásárolgatni, mert anyu vigyáz Puppinára.

De anyu beteg lett, nem tudott jönni, kiderült, hogy komolyabb a baj, mint hittük, úgyhogy egy hét múlva sem tudott jönni, és még mindig lábadozik, szóval már az is kérdéses lett, ki fog vigyázni a gyerekekre az esküvő éjjelén.

Az idő fogyott, és hétfőn rájöttem, hogy Puppinán kívül, akinek két gyönyörű kisruhácska is be van készítve, egyikünknek sincs ruhája az esküvőre.

Így kedden elnyargaltunk az Outletbe, és volt másfél órám, hogy találjak valamit (ismerős). Nem találtam. Az egyetlen értékelhető ruha, hosszú volt és mellben is nagy. Amit a Mangoban próbáltam, az meg olyan szűk volt, hogy 4 hónapos terhesnek néztem ki benne.

De M.-nek még szerdán is szabadnapja volt, és be is áldozta értem, így reggel 2 hónap után eljutottam fodrászhoz, egy finom ebéd után pedig beszabadultam a MOM-ban az Art'z Modellbe. Az eladólány nagyon kedves és segítőkész volt így kb. 10-12 ruhával vonultam be a fülkébe. Viszonylag gyorsan leszűkítettem a kört négy gyönyörű darabra, azután még kettőt elengedtem, így már csak kettő közül kellett választanom.

Nem tudom, hányszor bújtam bele az 1-es és 2-es ruhába, pipiskedtem a tükrök előtt, hülye kérdésekkel zaklattam M.-et, aki egyébként egy Buddha nyugalmával etette Puppinát a próbafülke előtt.

Persze legszívesebben mindkét ruhát magammal hoztam volna, mert beleszerettem mindkettőbe, de az már nagyon-nagyon-nagyon drága lett volna, és hát tényleg nem én leszek a menyasszony. 

Ti jelentős többséggel az 1-esre voksoltatok, így méginkább vérzik a szívem, mert én meg nem.

Szóval, ahogy a képen is látszik, végül a 2-es mellett döntöttem, mert több érv szólt mellette. Egyrészt kicsit szokatlanabb, különlegesebb a szabása, mint az 1-esnek, másrészt (ez a fotókon nem tudom, mennyire jön át), az anyaga is elegánsabb. Harmadrészt az 1-es ruha élőben kicsit hétköznapibb, simán felvenném dolgozni vagy bárhová, és ezt az alkalmat meg akartam tisztelni valami különlegesebbel, még akkor is, ha nagyon csábító volt a gondolat, hogy az 1-eset sokkal jobban ki tudnám használni később is. Ráadásul az 1-esben végig nagyon kellett volna figyelnem, hogy olyan ügyesen behúzzam a hasam, mint amikor a fotót készítettem, mert bár nagyon jó helyen van az a fekete csík, azért rám férne még néhány ezer hasprés. Negyedrészt a 2-eshez már volt cipőm, ötödrészt pedig M. is erre szavazott.

Mondjuk itt még nem volt vége a dilemmáknak, mert a ruhához lehetett választani három féle öv közül, fehér, pink vagy borvörös változatban. A képeken szintén nem látszik, de a ruha nem fekete-fehér, hanem sötétszürke-ekrü színű. A fehér öv bár nagyon elegáns volt, de túl snassz, a pinkre viszont nagyon ráizgultam, szerintem nagyon feldobta a ruhát, vagány volt vele, de mégis a vörös lett, mert mint említettem, ilyen cipőm már van, pinket pedig nem biztos, hogy le tudnék vadászni pár nap alatt. Ráadásul M. azt mondta, akkor ő felveszi a vörös nyakkendőjét, így finoman össze leszünk hangolva.

Hát, valahogy így fogok kinézni, szeressétek azért ezt is:

Most már csak egy táska kell, jaj!