Sunshine

És az ember hangulata, érzései úgy változnak, mint az időjárás. Kisütött a nap, és egyből másképp látom a világot.


Puppinával már sétáltunk egyet a szikrázó napsütésben, a féléves oltását kapta meg, a betegség miatt kicsit később. Félúton levettem a sálam és kicipzáraztam a kabátom, annyira finoman melegített a nap, és végre örömködhettem az új napszemüvegemben is.

Puppina nagyon jól viselte a megpróbáltatásokat, azon sokkal jobban megsértődött, hogy megmérték a fejét, mint a szurin, amit egy ajakbiggyesztéssel és két kövér könnycseppel nyugtázott. Hazafelé elringatta a babakocsi, meg a jó levegő, és bár az aluszikálást meg kellett szakítani az ebédeléssel (édeskrumpli almával, nyami), utána nagy nehezen újra elaludt.

Flickr - Violette

Tegnap este megbeszéltük a konfliktusunkat M.-mel, valamikor beletelik néhány napba, de végül mindig mindent megbeszélünk, és be kell vallanom, hogy ez főleg neki köszönhető, mert én elég rosszul kezelem az ilyen dolgokat. Persze változatlanul mind a ketten azt gondoljuk, hogy nekünk volt igazunk, de legalább elmondtuk, hogy kinek, mi esett rosszul, és miért. Abban maradtunk, hogy ez most megint egy megfeszített időszak, amit valahogy túl kell élni, és ne nehezítsük meg egymásnak még jobban. 

Én azt is elmondtam neki, hogy ő legalább meg tudja beszélni a mindennapos bosszúságait több emberrel is, kollégákkal, barátokkal, testvéreivel, de nekem most csak ő van, (meg hát a blogom), nincs időm a telefonon lógni, anyukámnak nem akarok panaszkodni, a barátnőim dolgoznak, szóval sokszor csak elfojtom, csak legyintek, elharapok dolgokat, amik azért lassan felgyülemlenek bennem is. Erre azt mondta, hogy ezt a részét csak én tudom megoldani, menjek, ismerkedjek, csináljak programokat, hívjak meg embereket, have fun! És persze igaza van, de pocsék időben vagy beteg gyerekekkel annyira nem lehet klafi programokat szervezni.

Pedig kinéztem már itt magamnak jó helyeket, van például egy gyerek könyvesbolt, ami olyan, mint egy álom, telis tele szebbnél szebb mesekönyvekkel, édes kis ékszerekkel (olyan cuki macskás nyakláncok meg fülbevalók vannak, hogy Mici és Milonka megnyalná mind a tíz ujját!), gyönyörű játékokkal, a padlása meg olyan igazi kölyökkuckó, ahol diavetítéseket, meg meséléseket szoktak szervezni, múltkor Lázár Ervin, most meg Janikovszky Éva kiállítás van. Ráadásul ma reggel kiraktak pár fotót az FB-oldalukra az új könyvajánlatokról, és köztük van az egyik barátunk mesekönyve is, el is küldtem neki rögtön, hadd örüljön! Szóval még téma is lett volna, hogy kicsit barátkozzak az eladókkal (Istenem, milyen fantasztikus lehet egy ilyen helyen dolgozni!), de végül nem maradt rá időnk, Puppina éhes volt, haza kellett jönnünk enni.

Egyébként rögtön a könyvesbolt szomszédságában nyílt egy tündéri kis kávézó, remélem, Puppina engedélyez majd nekem néhány capuccinót, ha már picit jobb idő lesz!

Ps.: Ja, és azt el is felejtettem mondani, hogy a barátunk a most készülő gyerekkönyvében a pupákokról nevezte el a főhőseit. Mennyire menő már, nem?