Amíg Pupák nem volt itthon, kicsit átrendeztük a gyerekszobát, összeszereltük a kiságyat Puppinának, eltologattunk egy-két dolgot, és már kész is volt a közös kuckó. Mondjuk még nagyon kellene pár jó dekoráció vagy kép a falakra, hogy igazán otthonos legyen.
Mindig az volt a terv, hogy közös gyerekszobájuk lesz, és majd kiskamasz korukban költöztetjük szét őket, akkor majd a mostani dolgozószobából lesz a másik tiniszoba.
Úgyhogy vártuk, hogy összeérjenek az alvási szokásaik és elmúljanak a betegségek is.
Szóval Puppinát már múlt héten átköltöztettük, hogy szokja az új helyet, csont nélkül ment minden, jó nagyokat aludt a kiságyában, és hát hosszú idő óta én is mélyebben tudtam aludni, hiszen nem ébredtem fel minden mocorgására.
Hétfő este, amikor hazaértünk, Pupáknak is megmutattuk az új szobájukat, nagyon lelkes volt, hogy ezentúl nem kell egyedül aludnia és tetszett neki az elrendezés is.
Este mielőtt (kurva) mély álomba szenderültem, még az volt az utolsó gondolatom, hogy be kellene állítani az ébresztőt, mert Puppinát reggel időpontra visszük csípőszűrésre, de azután megnyugtattam magam, hogy legkésőbb 7-kor úgyis keltenek minket a pupákok.
Nyolc óra előtt tíz perccel ébredtem és rögtön kisebb pánikrohamot is kaptam, mert egy óra múlva már a dokinál kellett volna ülnünk.
Pupák húsz perccel ezután sikítva kelt fel, gondolom, hirtelen nem tudta hol van, ezzel halálra rémisztette Puppinát, aki szinte levegővétel nélkül önkívületben ordított. Amikor berohantam, hirtelen azt sem tudtam, melyik gyereket kapjam az ölembe.
Ennek ellenére bizakodó vagyok, szerintem az első együttalvás szinte tökéletesen sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése