Amikor elkezdtem írni a blogot, úgy terveztem, leírok minden apró-cseprő dolgot a terhességemről, hogy majd emlékezzek rá, milyen volt, miket éreztem, milyen tüneteim voltak, most mégis több nap, sőt hét is eltelik, mire összehozok egy-egy posztot.
Mert az az igazság, hogy inkább befelé figyelek, egyfajta csendes, nyugodt kiegyensúlyozottságban élek, próbálom elképzelni a kismukit, a szülést, az életünket, miután megérkezett. Próbálok szembenézni a félelmeimmel, sokat beszélgetünk M-mel és sokat olvasgatok a témában.
