Vége, és most mi lesz?

Csapnivaló blogger lett belőlem, pedig amikor megírtam az előző posztot, tényleg azt terveztem, hogy részletesen beszámolok a félévemről. Aztán a hetek huss, elrepültek, a félévnek vége lett, túl vagyok a záróvizsgán és azt érzem, már megint ki kell lépnem a nagybetűs életbe. Azért mesélek egy kicsit.

#stylist

Elképesztő hétvégén vagyok túl, túlcsordultam élményekkel, rengeteget tanultam, sok tapasztalatot szereztem, és még élveztem is!

Betegség és mély víz

A mostani őszi-téli időszakot egész jól megúsztuk betegségek nélkül, szemben a tavalyival, amikor úgy éreztem, ősztől nyár elejéig egyfolytában orrokat szívtam.

Éltem - és ebbe más is belehalt már

A 2017-es év nem volt könnyű, tele volt fájdalommal, szorongással és feszültséggel. Persze voltak nagyon szép pillanataink is és örömteli események is történtek, de előbb a rossz dolgokat mesélem el.

Legyen tánc!

Az utóbbi három hétvégén három különböző helyen is voltunk bulizni. Most úgy tűnik, mintha fergeteges partiarcok lennénk, pedig mind a három alkalommal legszívesebben itthon kuckóztunk volna a takaró alatt egy jó filmet nézve. De egyik eseményt sem mondhattuk le, meg tényleg muszáj társasági életet élnünk, nem hanyagolhatjuk el teljesen a barátainkat.

Érdekes, hogy pont most írtam le a gázolásos történetet. Egyébként senkinek nem tudtam róla beszélni, a legjobb barátnőmön kívül képtelen voltam elmondani bárkinek. És épp most, a történet újraéledt.

Álmok, munkák, remények

Négy évet töltöttem itthon a gyerekekkel megszakítás nélkül, és bár az elejétől fogva nehéz volt azt megszoknom, hogy kicsit bezárult az a világ, amit addig megszoktam, a munkahelyem cseppet sem hiányzott.

Egy rövid beszámolónak indult, aztán meg kiborulás lett a vége

Már az "új bejegyzés" fület sem találtam meg, annyira rég nem írtam. Pedig de sokszor szerettem volna.