2018. február 27., kedd

#stylist

Elképesztő hétvégén vagyok túl, túlcsordultam élményekkel, rengeteget tanultam, sok tapasztalatot szereztem, és még élveztem is!
Pénteken indult újra a suli, vagyis kezdődött el a második félév, klassz volt újra találkozni a csoporttársaimmal, örültünk egymásnak, ráadásul az egyik kedvenc tantárgyammal és tanárommal indítottunk: a viselettörténet órákat mindig nyálcsorgatva hallgatom végig, hihetetlenül érdekes.

A következő órán megismerkedtünk az új stíluselmélet tanárunkkal, akivel szombaton már élesben fotóztunk.

Az előző félévben egyetlen fotózásunk volt, ami viszont meghatározta a félévi eredményünket is. Egy nagyon nehéz és összetett feladatot kaptunk, nulla tapasztalattal és háttérismerettel, egy nagyon impulzív és szuggesztív tanárral, aki egyszerre tudott rendkívül motiváló és lelkesítő lenni az egyik pillanatban, majd földbe döngölt, elnyomott és lealázott a másikban. Így az első fotózásunk ideges, feszült, gyomorgörcsös légkörben telt, a tanár az eredeti elképzeléseimet teljesen szétzúzta, pár óra alatt kellett volna egy új koncepciót kitalálnom, úgy, hogy már nem volt időm semmit sem beszerezni, szóval akkor fizikailag, mentálisan és érzelmileg is teljesen lemerültem. A vizsgán meg persze kiderült, hogy tökéletesen működött volna az eredeti elképzelésem, de ezen most már nem bosszankodok (újra).

Ezzel szemben a mostani fotózáson mindenki szuperül érezte magát, oldott volt a hangulat, jókedvűen és örömmel dolgoztunk, és bár még nem tudom, milyen értékelést fogok kapni a munkámra, sokkal nagyobb sikerélmény volt, mint a múltkori. A feladat az volt, hogy két egész alakos szettet, és egy úgynevezett beautyt kellett összeállítanunk, amik inkább a modellek előnyös és karakteres oldalait hangsúlyozzák, és bár lehetett belevinni fashion elemeket is, azért nem a szetteken, hanem a modelleken volt a hangsúly, ugyanis az ő portfóliójukba készültek a fotók.

Szerencsém volt a modellekkel is, az egyikőjüknek fantasztikusan karakteres, csodás arca volt, nagyon-nagyon magas volt, és jól működött rajta a szett, amit kitaláltam, míg a másik egy igazi babaarcú szépség volt.

Ezek még csak werkfotók, a végeredményt csak később kapom meg

A fotózás után pár órám volt itthon, este színházba mentünk (M-nek sok színházjegyet vettem karácsonyra, mert az utóbbi időben eléggé leépültek a kulturális programjaink). A múltkori darab bár szórakoztató volt, de annyira nem jött be, ezzel szemben a mostani nagyon tetszett (Ibsen Nórájának feldolgozása a Katonában).

Hajnalban keltem, és irány a WAMP, ahol elvileg 10-12-ig lettem volna beosztva asszisztenskedni, de már kora reggel oda kellett mennem, hogy segítsek összerakni a suli standját, a paravánokat a dekorokat. Ebben volt díszítés meg ruhapakolás is, asztalok és állványok cipelgetése, mindezt egy szűk ceruzaszoknyában, igencsak mókás volt.

Szóval mi arra számítottunk, hogy segítünk öltöztetni, kicsit a stylistok keze alá dolgozunk és jól megfigyeljük a szakma nagyjait munka közben. Ehhez képest, alig kezdődött el a rendezvény, és máris azon kaptam magam, hogy tök egyedül vagyok egyszerre több vendéggel és érdeklődővel, és nem volt mese, hatalmasat kellett ugranom a mély vízbe.

Napközben mentem pár kört a vásár területén, összeszedtem egy csomó névjegyet, ismerkedtem számomra szimpatikus tervezőkkel, egyszer ittam kávét és egyszer ettem is valamit, meghallgattam egy előadást és kicsit beszélgettem az egyik barátnőmmel is, de közben újra meg újra visszamentem a standunkhoz, és újabb meg újabb emberek jöttek elemzésre, meg tanácsokért, a végére már nem is tudom hány emberrel foglalkoztam, rekedtre beszéltem magam, de nagyon jól éreztem magam ebben a közegben és igen, el tudnám képzelni, hogy ezzel foglalkozzak.

A nap legnagyobb hozadéka, hogy az egyik tervező megkért, hogy a következő pop-up store-jukon legyek én a stylist, és nem tudom, hogy ezt mennyire gondolta komolyan, de OMG, hát mennyire szuper lenne már?!

Voltak, akik megkérdezték, hol találják az irodámat, van-e FB-oldalam, vagy mikortól kezdek élesben dolgozni.

Végül este 6-kor jöttem el, kegyetlenül elfáradva, újra elment a hangom, annyit beszéltem egész nap, de fel voltam töltődve és csak mosolyogtam, és még az sem érdekelt, hogy M. kisebb cirkuszt csinált a telefonban, amiért tovább maradtam. (Ennek megbeszélése még előttünk áll, azóta nem volt alkalmunk, vagy nem mertünk belefogni, de el akarom mondani neki, hogy ez nekem mennyit jelent most, hogy ez alatt az egy nap alatt közelebb kerültem ehhez a szakmához, mint az egész előző félévben, és hogy muszáj, hogy ilyenkor is támogasson, mert ha nem teszi, azt fogom érezni, hogy az én dolgaim nem fontosak, szemben az övéivel. Nem tudok mindig háttérbe vonulni, nem tudom mindig átvenni a gyerekeket, amikor ő elfárad és nem tudom alárendelni mindig az ő elfoglaltságainak az enyémeket. Persze a viselkedésében nyilván benne vannak az elmúlt időszak feszültségei, de annyira megértően álltam hozzá, és olyan sokszor nem szóltam semmit, hogy most nagyon rosszul esett, amit csinált.)

Szóval a szombat és vasárnap történései hihetetlen lökést és motivációt jelentettek most, a millió átszorongott óra után úgy éreztem, talán nem indultam el rossz felé, bár hogy mindezt mikor fogom tudni pénzre illetőleg fix bevételre váltani, arról most még halvány lila elképzelésem sincs.




17 megjegyzés:

  1. nagyon izgalmas, én nem tudtam, hogy ilyesmivel foglalkozol, most még kiváncsibb lettem rád. remélem, meg tudjátok beszélni ezt m-mel, nyilván ezt nem kellene halogatni. drukkolok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert még nagyon friss a dolog, eddig teljesen mással foglalkoztam (újságírás), a sulit csak most ősszel kezdtem el.
      Én is nagyon kíváncsi vagyok rád, és egyszer szívesen el is mennék egy blogger talira, csak mindig úgy érzem, ti már egy összeszokott csapat vagytok, kvázi idegenként nem akarok nyomulni. :)

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Na jó, te sem nekem. 😊 Ennek ellenére még veled sem találkoztunk irl. 🙈

      Törlés
    2. Én láttalak egyszer a buszon, még nagyon régen. Először csak a gyönyörű nőt néztem, aztán második blikkre felismertelek.

      Törlés
    3. Az tényleg nagyon régen lehetett. 😂 De azért még most is belepirultam, köszönöm! 😊

      Törlés
  3. Minden elismerésem a Tied. Egyrészt, bele mertél vágni egy teljesen új dologba, tanulásba gyerkőcök mellett. Nem könnyű dolog, de az írásaidból nekem az jött át, hogy amit eltervezel, azt meg is tudod valósítani.
    Az meg, hogy mikor lesz belőle fix bevétel, azt szerintem ember nincs, aki előre meg tudja jósolni/mondani. Mondom ezt úgy, hogy idén fizikailag is elindult férjem vállalkozása, ahol per pillanat csak háttér vagyok - főállásban a 3 gyerekünket koordinálom - illetve a kézműves, kreatív részt próbálom vinni. Folyamatosan úgy érzem, hogy egy hintában ülök, ráadásul mindig a lefelé szálló ágon. De jobb napjaimon optimista vagyok, hogy megéri időt, energiát s nem utolsó sorban pénzt áldozni a hobbijaimra, amik remélem egyszer majd hoznak is valamit a családi kasszába. Ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, maximálisan át tudom érezni azt a bizonytalanságot, amit érzel.
    M-el remélhetőleg át tudjátok beszélni a történteket, s a jövőben egyszerűbben mennek majd ezek a dolgok.

    Még mindig zugolvasó, Gitta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, és mégis minden nehézség ellenére az ember úgy érzi, legalább egyszer az életben követni kell az álmait. 😊 Köszönöm, hogy írtál, Gitta, már nem is vagy zugolvasó. 😊

      Törlés
  4. Nagyon menő! Igazán irigylésre méltó, hogy bele mertel vágni valami teljesen újba. Szerintem nagyon fontos, hogy szeresd a munkád, jól érezd magad benne, egész más tőle az életminőség. Vagány vagy 😉!

    VálaszTörlés
  5. Ó, ezek nagyon érdekesen hangzanak! :) Elhiszem, hogy feltoltottek az elmenyek!
    En par hete voltam egy bikini katalogus fotozasan (en vagyok a grafikus, aki osszerakja a katalogust), es engem is pont igy feltoltott az elmeny, mint teged! Pedig az egyik nap keso du-n kezdtunk es hajnal 3-ra ertem haza, de az sem zavart. :)

    Elárulod, hogy pontosan mit tanulsz? Jol ertelmeztem, hogy ez egy stylist suli?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oke, most olvastam el a poszt cimet, mostmar rajottem, mi leszel, ha nagy leszel! :))) Bocsi! :D

      Törlés
    2. 😊😊😊😊
      Grafikusként is nagyon izgalmas lehet egy ilyen projekt. Hajnal 3??? Az igen! 😊

      Törlés
  6. Ez nagyon izgalmas! Jó, hogy belevágtál, majd mesélj róla sokat. Két kisgyerek mellett mindig izgalmas valami nagyobb dologba belevágni, de mindenkinek az az érdeke, hogy anya is jól éreze magát és ki tudjon teljesedni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem sokat mesélni, aztán lehet, hogy időnként nyavalygás lesz belőle. 😊

      Törlés
  7. Úristen, annyira sejtettem, hogy ebbe az irányba mozdultál, annyira neked való! Biztos vagyok benne, hogy sikeres út előtt állsz! Nem is előtte, már ráléptél! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan jó, hogy ezt gondolod, köszönöm, Heni! 😊

      Törlés