Egértanya

Az elmúlt pár napban még három (!!!) egeret fogtunk el élve (halva egyet sem). Volt olyan délelőttünk, hogy kettő is horogra akadt, úgyhogy lassan kezd a napi rutin részévé válni.

A mouse-gate

Hát az úgy volt, hogy elmentünk 11 napra nyaralni, és mielőtt magára hagytuk volna szeretett lakásunkat, gondosan kidobáltunk minden maradékot a kukába és a szemetet is levittük, mert állandóan attól rettegek, hogy véletlenül a csótányok lakályosnak találják az otthonunkat, és beköltöznek.

Pocsék blogger

Nagyon-nagyon rossz blogger vagyok, mert pont akkor nem írok, amikor érdekes, vicces, megható és bosszantó dolgok történnek velünk.

Party time

Vasárnap óriási bulit csaptunk Pupák tiszteletére. Anyukám már akkor közölte, amikor Pupi megszületett, hogy az 1 éves születésnapját náluk fogjuk ünnepelni a diófa alatt, és meghívhatjuk az összes barátunkat.

Kicsi-nagy fiam

Egy évvel ezelőtt ezen a napon már hajnalban ébren voltam, mert elkezdett folyni a magzatvíz. Furcsa volt arra gondolni, hogy még aznap a karjaimban tarthatom a kisbabánkat, aki hónapokig rugdosott fáradhatatlanul odabentről. Délután négy órakor érkezett meg Ábel, az édesapja szeme láttára, lilán, csúcsfejjel és rekedt kis hangján azonnal reklamálni kezdett, amiért megzavartuk kilenc hónapnyi nyugalmát.

Amikor két nap után..

..végre újra megláttam Pupákot, hihetetlen érzelmi cunami söpört rajtam végig. Letéptem magamról a biztonsági övet és repültem ki az autóból. Anyukám ölében volt (szerintem két napig folyamatosan), és meg mertem volna rá esküdni, hogy rengeteget nőtt és szépült a legutóbbi találkozásunk óta.

(majdnem) Balatoni nyár

Lecsapatunk az autópályán, miközben hangosan szól a zene,  délután 6-kor már a meccset nézzük egy-egy hűs rozéfröccsel a kezünkben, és miközben a fiúk kiabálnak, a lányok csajos dolgokról beszélgetnek, finomat vacsorázunk valami teraszos helyen, smúzolunk egy kicsit, majd egy üveg borral meglógunk és leülünk a szőlőtőkék tövében - mint anno a tengerparton a kövekre - , dumálgatunk az életünkről, csókolózunk, őrült nagyot szeretkezünk, másnap napozunk és fürdünk a Balatonban, olvasok az árnyékban, nézem, ahogy M. nyakán alvás közben gyöngyöznek az izzadságcseppek, biciklizünk, este megünnepeljük a barátaink ötödik házassági évfordulóját, táncolunk, kellemesen becsípünk, az apartmanban újra szeretkezünk és vasárnap reggel egy kiadós reggeli után elindulunk anyuékhoz Pupákért, mert már kegyetlenül hiányzik mindkettőnknek..

Gyógytornász 2.0

Újabb dévényesnél jártunk és újabb tapasztalatokkal, ismeretekkel zavarodtunk gazdagodtunk. Azért döntöttünk úgy, hogy ellátogatunk a kerületben lévő gyógytornászhoz is, mert mégis csak egyszerűbb lenne két buszmegállónyit utazni, mint 34-et.

A neurológusnál

Nem akartuk/tudtuk kivárni a több hetes várólistát, így egy magánrendelésre mentünk Pupákkal gyermekneurológushoz. A rendelő modern, tiszta, klasszul berendezett volt, külön hatalmas játszószőnyeggel és sok-sok játékkal. Az egyetlen negatívum, hogy nincs lift, így az első emeletre fel kellett cipelnem a babakocsit, de lefelé már segítettek vinni. A recepciósok előzékenyek és kedvesek voltak, az adategyeztetés után pár perccel már mehettünk is be az orvoshoz.

"Az életben vannak rossz dolgok is, nem lehet mindig, minden klafi"

Végre eljutottunk egy dévényes gyógytornászhoz. Az élmény mindannyiunkat megviselt, leginkább azt hiszem engem. Lelkileg mindenképp.

Emlékek

Minden egyes alkalommal, amikor Pupáknak ételt készítek és a zöldségeket és gyümölcsöket pucolom, eszembe jut a nagymamám.

Kenyérre vagyunk kenve

Talán (remélem) a meleg miatt Pupák ma és tegnap is korábban kelt a szokásosnál. A mainak nem annyira örültem, végre kicsit hűvösebb volt az éjjel, és iszonyú mélyen aludtam, mikor Pupák szemei kipattantak és ébresztőt fújt.

Hőguta

A múlt héten elkezdtem írni egy posztot arról, hogy egyes napok mennyire nehezek tudnak lenni Pupákkal, akkor pont azt éreztem, hogy most azonnal el kell utaznom egyedül legalább három napra, mert lemerültem, elfáradtam, kiégtem, nem vagyok elég jó a gyereknek, unatkozik mellettem, nem tudom lefoglalni, szórakoztatni, és ki kell ebből egy kicsit szakadnom, különben megőrülök.

tbt

Tavaly ilyenkor jöttem el szülési szabadságra és azonnal el is utaztunk nyaralni, mondván, később már úgysem lehet. Ekkor 8 hónapos terhes voltam.

Újra

rámjönnek a 34-es nadrágjaim! Juhúúú!

30 másodpercre hagytam magára...

Csak letekertem az összes wc-papírt és kicsit megkóstoltam, ebben nincs is semmi rossz, ugye?

I love Balaton

Egy régi meghívást elfogadva, a hétvégét a Balatonnál töltöttük. Sajnos már hetekkel ezelőtt lefixáltuk az időpontot, nem tudtunk rajta változtatni,  így az utóbbi idők leghűvösebb két napját élvezhettük egy amúgy csodaklassz helyen.

Kész felnőtt ez a gyerek!

Pupák, ma először reggelizett velünk "rendes" reggelit, vagyis kockákra vágott sajtkrémes zsömlét.

Egy kis mozgás senkinek sem árt

Végre elkezdtem mozogni. Mármint, ha a napi 5-8 km-es sétánkat nem tekintjük mozgásnak, akkor "hivatalosan" is elkezdtem csinálni valamit. Mondjuk a barátnőm egyszerűen kiröhögött, amikor elmondtam neki, mit csinálok, szerinte ez nem sport, és ebben mélyen egyet is értek vele, de ha figyelembe vesszük az idő-ár-eredményesség értékeket, nálam most ez a nyerő.

"Olvasni nem azért érdemes, hogy "műveltek", hanem hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk..."

Életem különböző szakaszaiban változó volt, mikor mennyit olvastam. A legintenzívebb korszak 10-18 éves korom között volt, nem volt olyan, hogy ne olvassak valamit, ha nem találtam új könyvet, akkor a régieket olvastam újra. Szerettem nagyon sok kötelező olvasmányt is, bár az ajánlottak közül sokkal több bejött.

Dolce Vita a Rómain

Most, hogy Pupák kicsit nagyobb lett, lehet vele kommunikálni, egyre jobban szereti a sétáinkat, elkezdtem valóban élvezni az itthonlétet. Kicsit olyan, mintha szabadságon lennék, jó az idő, sétálunk, fagyizunk, amikor pedig M. is itthon van akkor igazi nyaralássá válik az egész, tök jó programokat találunk ki, és egyre kevesebb a probléma és a fennakadás.

Csajos nap

(Ha valaki nem bírja a picsulós posztokat, kérem, ne olvasson tovább!)

Pupák a fűben

A jóidő beköszöntével egyre hosszabbra nyúlnak a sétáink, tegnap majdnem 3 órát voltunk lent, az utolsó másfél órát a parkban töltöttük. Vittem Pupáknak uzsonnát, így megetettem a babakocsiban, utána pedig kivettem és letettem a fűbe.

Sétálunk, sétálunk

Egyik nap lent voltunk Pupákkal sétálni, mentünk, mentünk, róttuk a kilométereket, és csak hallgattam, hogy milyen jól elvan ez a gyerek, be nem áll a szája, azután egyszer csak megálltunk, és benéztem a babakocsiba, hogy mégis, mi a helyzet.

Változások

Most először történt meg, hogy elvesztettem a türelmem Pupákkal szemben, eddig valahogy a józan eszem kerekedett felül.

Superhero

Meglepetés ajándék M.-től:

Azt hiszem, a gyerek szeret minket

Szombaton átmentünk J.-ékhoz, velük mindig olyan jól érezzük magunkat, voltunk már együtt balatoni hétvégén is hatosban, tök jó lenne, ha esetleg egy nyaralás is összejönne együtt. A két gyerek között 1 hónap a korkülönbség, iszonyú cukik együtt, én meg J.-vel át tudok rágni minden babás dolgot, anélkül, hogy nyomasztana, hogy csak erről tudok beszélni. (Egyébként szerintem nem csak erről tudok, ettől függetlenül órákon keresztül tudom a mindennapjainkat ecsetelni. A nem gyerekes barátnőimnél azért ügyelek rá, hogy ne a fogzás és a hozzátáplálás uralja a beszédtémákat.)

Két éve

Most hétvégén volt két éve, hogy elveszítettük az első babánkat. Furcsa, mert pont menstruálok és sokkal erősebben, mint szoktam, ráadásul fájt is, pedig szinte meg sem szoktam érezni. Az rendben van, hogy én emlékszem rá, de a testem is képes erre?

Aggódás és lázadás

Kicsit olyan, mintha nekünk is négynapos hétvégénk lenne, mert M.-nek ma csak 10-re kellett bemennie, így együtt keltünk és együtt is reggeliztünk nyugiban. Huszonnégy éves korom óta a legtöbb ünnepnapon és hosszú hétvégén én is dolgoztam, így sokszor még most is rácsodálkozom, hogy a hétvége most nekem is hétvége. (Bár ugye most szinte mindegy, hiszen hétköznap sem járok dolgozni.) M. nélkül azonban nincs ünnepnap-érzés, így a húsvét hétfő és a május 1. is csak ugyanolyan nap, mint a többi.

Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak

Pupáknak tegnap elég nyafogós napja volt, azt hiszem semmi nem volt jó úgy, ahogy volt, így borzasztóan lefárasztott engem is. Ezzel szemben ma egy kis angyal (remélem, nem kiabálom el), mosolyog, nevetgél, játszikál a játékaival és még csak egy mesekönyvet kellett kiszednem a szájából, épp az egyik oldalt majszolgatta jóízűen.

Sétáról, Duna-partról, egy kis szentimentalizmusról és rossz gondolatokról

Elindultunk sétálni, de mire felöltöztettem Pupákot, magamat, lementünk, kihúzgáltam a babakocsit a tárolóból, belemanővereztem a gyereket, elrendezgettem rajta a ruhát és kiléptünk a lépcsőházból, dörögni kezdett az ég és nekiállt esni az eső. Mivel a múlt héten háromszor áztunk el, fordított sorrendben is megcsináltam ugyanezt, majd letettem Pupákot aludni. Persze az eső elállt, mire felértünk, bár az ég még most is szomorú, úgyhogy nem tudom, lesz-e ma séta, pedig azt mindketten nagyon szeretjük. Van egy kedvenc családi házas részem itt a közelben, virágzó fákkal, bokrokkal, előkertekkel, csenddel, nyugalommal, madárcsicsergéssel, leginkább ott tologatom Pupákot, míg ő békésen szundikál, vagy kurjongatva kommentálja a látottakat.

"Sokkal nehezebb meghalni, mint ahogy hiszik"

"Mindig jusson eszünkbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság."

Múlt héten meghalt az egyik kedvenc íróm, Gabriel García Márquez. Szíven ütött, még akkor is, ha egy ideje lehetett már rá számítani, és végül is szép kort ért meg, 87 éves volt.

Családi legendák

A családunk tele van regénybe illő történetekkel. Mindig szerettem volna ismerni a szüleim, a nagyszüleim történetét, és mióta már nincsen egy nagypapám és nagymamám sem, még inkább érdekelnek a családi legendák.

Szerelő pizsamában

A mosógép még mindig nagyon nyerő. Lehet, hogy mosógépszerelő lesz a gyerek.

A szegény kisgyermek panaszai

Pár napja Pupák teljesen kiborul a fürdéstől. Fogalmunk sincs, mi okozhatja, mert nem történt semmi olyan, ami indokolná a rettegést.

Apró örömök

Az utóbbi két hétben új zöldségeket vezettünk be, ezek közül a vörös lencse olyannyira jól sikerült, hogy Pupák kurjongatva evett meg több hatalmas tányérral is, M. pedig szinte sírva könyörgött, hogy ilyet főzzek nekünk is.

Take it easy

Szóval pénteken meglógtam. Igaz, végül nem szabadnap, csak szabadfélnap lett belőle, de így is isteni volt. Elmentem a kedvenc kávézómba, megebédeltem, ráérősen kávéztam egyet, olvastam, trécseltem a barátnőmmel telefonon, azután sétálgattam a belvárosban, cipőket meg ruhákat próbálgattam, még vásárolgattam is egy kicsit, többek között Á.-nak húsvétra szép inget, hogy elaléljon a rokonság.

Néha erről is beszélni kell

Az anyává válásnak van egy olyan oldala is, amiről ritkábban esik szó, vagy ha lehet is olvasni róla, akkor ilyen fenszi formában, hogy például, 5 jó tanács, hogyan legyél trendi anyuka, vagy 10 tipp, hogy nyerd vissza villámgyorsan az alakod, illetve olvashatunk ámuldozós cikkeket arról, hogy XY modell, színésznő, vagy énekesnő, már 2 hónappal a szülés után bombaformában jelent meg a kifutón/filmvásznon/színpadon.

Kössön rá pórázt, anyuka!

Voltunk orvosnál, azt hiszem, mióta Á. megszületett, most volt velünk másodszor elégedett a doktornő, mármint ami pupák súlyát illeti. Igaz, nem nyom többet 7,3 kg-nál, de a doki azt mondta, szemmel láthatóan jól táplált, egészséges, formás a gyerek.

Harmadik

Tegnap kibújt a harmadik foga, és azt gyanítom pillanatokon belül itt a negyedik is. Úgy tűnik, párosával jönnek.

A titokzatos settenkedő

Egyik este lefekvéshez készülődtünk. Kicsivel elmúlt már éjfél. M.-mel még beszélgettünk a sötétben, majd elcsendesedtünk. Pár pillanat múlva, épp a fejünk fölött furcsa, és elég hangos zaj hallatszott, mintha valaki megcsúszott volna a cserepeken.

Rohan az idő

Csendes vasárnap délután. Á. még alszik, bár pillanatokon belül felébredhet.

Huncut

Még nem terveztük a gyerek felvilágosítását, de úgy tűnik, már igényelné. 

Love story

ami lehetett volna fekete vagy fehér, de végül nem lett egyik sem. Mert, ami az egyiknek fehér, az a másiknak fekete...

M.-mel a Szigeten ismerkedtünk meg, bár hét és fél hónappal azelőtt találkoztunk egyszer futólag, és már akkor is kölcsönösen szimpatikusak voltunk egymásnak. Szóval gyönyörű nyári éjszaka volt, rég nem éreztem magam annyira felszabadultnak, eszembe sem jutott, hogy pasizzak, ezt az egész pasizás dolgot épp azon a nyáron engedtem el, miután belefutottam néhány rossz kapcsolatba. Úgy gondoltam, az sem tragédia, ha egyedül maradok, akkor így építem fel az életem, és ezt fogom élvezni. 34 éves voltam.

Apukámnak

Forró májusi nap volt, abban az évben korán kezdődött a nyár. Fiatal volt, még nem töltötte be a huszonhetet, és talán csinos is. Amikor bement a kórház bejáratán begyűjtötte a portások elismerő pillantásait. Munkába tartott, de előtte még látni akarta. Az előző napon gondolkozott és most kicsit jobb kedvűbb és bizakodóbb volt, mint az elmúlt napokban.

Pasik nélkül, babakocsi mizéria, para hotel és 4-es metró na meg csupa öröm és bódottá

A hétvége 3 napjából (mi a pénteket is beleszámoljuk, mert M. általában itthon van), kettőt tulajdonképpen Á. nélkül töltöttem, nagyon furi volt.

Csodák

Egészen megható dolog figyelni, ahogy fejlődik egy gyerek mozgása, ahogy egyre ügyesebb és bátrabb lesz, ahogy átgondol egy-egy mozdulatsort, vagy épp elveszti a fonalat, és fogalma sincs, hogy fog ebből a szituból kikeveredni.

Hét dolog

Régi tartozásomat próbálom rendezni,  Réprodukáló hívott meg ebbe a játékba, és nagyon-nagyon örültem neki, de hónapokra el voltam veszve, így a feladat teljesítése is elmaradt. Sajnos vagy szerencsére, akiket olvasok, azok közül már mindenki játszott vagy meghívták mások, így nem tudok 7 olyan bloggert megnevezni, akiknek tovább dobhatnám a labdát. Mindenesetre, ha valaki idetéved és van kedve játszani, vagy eddig mégsem hívta senki, nosza, ne fogja vissza magát, vegye úgy, hogy fel van kérve!

De mit eszik?

A szülőségben az egyik legnehezebb dolog az állandó bűntudat és az, hogy mindig, de mindig van min aggódni.

Kezdetben ugye volt a szoptatás-para, aztán amikor abba már belejöttünk, kicsit összeránduló gyomorral gondoltam rá, hogy hamarosan el kell kezdeni a hozzátáplálást, és őszintén szólva fogalmam sem volt, hogyan vágjak bele. Máskor pedig, amikor a kismuki épp nem akart rendesen szopizni, vagy nem hízott a megfelelő ütemben, alig vártam, hogy tányérból egyen és végre szemmel látható legyen, hogy mennyit eszik.

Teljesen legyengültem

Voltunk orvosnál, a fiúk elkísértek, mert különböző okoknál fogva a terhesség alatt háziorvost váltottam (az egyik ok a hatalomkórban szenvedő asszisztens volt, aki soha nem mutatott szikrányi empátiát sem, és mindenre azt mondta még mielőtt a doktornővel beszéltem volna, hogy "De hát azt nem lehet!" meg "Az ki van zárva!" és "Azt nem tudjuk megoldani!", olykor még kedvesen ki is oktatott vagy lebaszott, amit felnőtt emberként elég nehezen viselek.), és az új háziorvosom Kerepesen van, így autóval kellett mennünk. A nő egyébként bűbáj, sohasem kell sokat várni és valahogy a pacientúra is normális, mindenki köszön, segít és ilyen apróságok.

Vége van a járványszezonnak, persze, hogy most lettem beteg

Ez a hétfő is úgy indult, mint a többi. Bár Á. kicsit fáradékony volt, és háromszor is aludt napközben, két alvás között sokat játszottunk, dögönyöztem, birkóztunk, és óriási nagyokat kacagott. Délután erős fejgörcs tört rám, mióta teherbe estem, nem fájt ennyire a fejem. Estefelé már annyira rosszul voltam, hogy megtörtem a hónapok óta tartó gyógyszermentességet, és bevettem egy fájdalomcsillapítót, remélve, hogy a reggeli szoptatásra kiürül a szervezetemből.

Nyüszög

A gyerek olyan iszonyatosan cuki hangokat kezdett el kiadni, hogy naponta többször is elolvadok. Hosszú monológokat ad elő gurgulázó hangon, időnként  belenyikorog és cincog vagy fújja a nyálát. Imádom.

In memoriam

Mami negyedik lányként született a hercegi uradalomban. Nem arisztokratának, hanem a herceg cselédei közé, a tanyára. Mindig azt mesélte, hogy nagyon szegények és nagyon boldogok voltak. A cselédség gyermekei együtt nőttek fel az udvaron, nem volt nagy bőség, de ha szűkösen is, megvolt mindenük. Hamar megtanulta, mit jelent a kemény munka, kora tavasztól késő őszig hajnaltól talpon voltak, dohányt termeltek a hercegi földeken.

A halál olyan (közel) messze van

Mióta Ábel megszületett, rengeteget foglalkoztat a halál gondolata. Nem akarom, hogy így legyen, de mégsem tudok ellene tenni. Nyilván közrejátszik ebben az is, hogy Ábel két hónapos volt, amikor az imádott nagymamám agyvérzést kapott. A mamikám, aki testileg, lelkileg és szellemileg is fitt volt, aki állandóan sürgött-forgott, minden nap főzött, úgy szeretett minket, hogy annál jobban nem is lehet. Túlélt nagyon sok jóbarátot, ismerőst, a nagyapámat, és mind a négy nővérét is.

Puffogás

Szeretnék egy olyan országban, városban, kerületben, lakótelepen lakni, ahol az emberek normálisak és erre nevelik a gyerekeiket is. Ahol mondjuk a kutyatulajdonosok nem szaratják a kis kedvenceiket a játszóterek mellé vagy a járdára, vagy ha már mégis úgy alakult, akkor összeszedik a végterméket.

Dupla

Nem is egy, hanem két fogacska jön egyszerre, és nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, hogy mostanában vannak nyűgösebb napjaink.

Hétfőről keddre virradó éjszaka 5 órakor nyöszörgésre ébredtem, átmentem Ábelhez, fölvettem, hogy megszeretgessem kicsit, de keservesen sírni kezdett, és utána másfél órán át vigasztalhatatlan volt.

Ábel másfél hete volt először lázas.  Azon a héten végig anyuéknál voltunk, mert M. külföldre utazott, és ott semmi baja nem volt, jó étvággyal evett, nagyokat játszott és átaludta az éjszakákat.

Amikor hazaértünk és levetkőztettem, éreztem, hogy melegebb, mint szokot, gyors lázmérés után kiderült, hőemelkedése van. A következő mérésnél pedig már lázas volt.

Emlékiratok a szeretetgombócról

Nem igazán vagyok jó blogger,  az a műfaj, amit én művelek, inkább emlékirat írás, hiszen sokszor hetek, vagy hónapok távlatából próbálom összeszedni, mik is történtek velünk.

Gyermekágy - kórházi napok 2.

Kismama, keljen fel, azonnal el kell hagynia a szobát!

A kisfiunk születésének másnapján M. késő délelőtt ért be a kórházba, és a reggelin kívül egy apró dobozkát is kaptam tőle: egy vékony ezüstlánc volt benne, rajta apró medál, egy pár kék pici cipőcske. (Ezt azóta sem vettem le, állandóan rajtam van.)