Teljesen legyengültem

Voltunk orvosnál, a fiúk elkísértek, mert különböző okoknál fogva a terhesség alatt háziorvost váltottam (az egyik ok a hatalomkórban szenvedő asszisztens volt, aki soha nem mutatott szikrányi empátiát sem, és mindenre azt mondta még mielőtt a doktornővel beszéltem volna, hogy "De hát azt nem lehet!" meg "Az ki van zárva!" és "Azt nem tudjuk megoldani!", olykor még kedvesen ki is oktatott vagy lebaszott, amit felnőtt emberként elég nehezen viselek.), és az új háziorvosom Kerepesen van, így autóval kellett mennünk. A nő egyébként bűbáj, sohasem kell sokat várni és valahogy a pacientúra is normális, mindenki köszön, segít és ilyen apróságok.


Szóval cirka 3 perc várakozás után már bent is voltam, kezet fogtunk és elmondtam, mitől szenvedek. Teljesen logikus, de ugyanakkor megdöbbentő dolgokat mondott válaszul arra, amikor felvázoltam, nem értem, mitől lettem beteg, ugyanis nem jártunk olyan helyeken, ahol sok ember van, a környezetemben nem beteg senki, viszont rendszeresen nagyokat sétálunk a napon.

Megkérdezte, szoptatok-e még, és mennyit, mondtam, hogy már egy ideje naponta egyszer, de mióta beteg vagyok kétszer is, mert szeretném megóvni a kismukit. Azt mondta, hogy a szoptatás alatt szedhettem volna tovább a magzatvédő vitamint (???), de legalább 1000-es C-vitamint minden nap, hiszen a szoptatással minden immunitásomat átadom a gyereknek, és ha nem pótolom a sajátomat, akkor annyira legyengül az immunrendszerem, hogy a legapróbb kósza vírus is le fog teríteni.

Visszatérve a magzatvédő vitaminra, azt a terhesség kb. 20. hetéig szedtem az orvosom tudtával, és sem a nőgyógyászom nem tanácsolta, sem pedig nem olvastam sehol, hogy szoptatás alatt is ajánlott szedni.

Így voltam egyébként a multivitaminokkal is, egyrészt nem tudtam, milyen hatással lennének Ábelre, másrészt pedig azoktól mindig óriási lesz az étvágyam, és a szoptatás alatti mérhetetlen falórohamokat nem szerettem volna tovább fokozni. Szóval valóban, az égvilágon semmit nem szedtem.

Tanácskozva az orvossal így végül C-vitamint, Protexint és lándzsás útifüvet vettem, kisebb vagyont hagyva a gyógyszertárban. Antibiotikumra szerencsére nem akart rábeszélni, azt biztos nem szedném be.

Azt tapasztalatból tudom, hogy erősebb gyógyszerek nélkül viszont eléggé el fog húzódni a betegség, és még csak ezután jön a rohamszerű köhögés, ami nálam olyan, mintha egy kórteremnyi tüdőbeteg nyomná kórusban, mindig halálra riasztom azt, aki hallja.

Á. jól viselte a kiruccanást, bár kicsit megzavartuk a napi ritmusát, és mivel fél órát szunyókált a kocsiban, most épp nem tudja eldönteni, hogy akar-e aludni vagy sem.