De mit eszik?

A szülőségben az egyik legnehezebb dolog az állandó bűntudat és az, hogy mindig, de mindig van min aggódni.

Kezdetben ugye volt a szoptatás-para, aztán amikor abba már belejöttünk, kicsit összeránduló gyomorral gondoltam rá, hogy hamarosan el kell kezdeni a hozzátáplálást, és őszintén szólva fogalmam sem volt, hogyan vágjak bele. Máskor pedig, amikor a kismuki épp nem akart rendesen szopizni, vagy nem hízott a megfelelő ütemben, alig vártam, hogy tányérból egyen és végre szemmel látható legyen, hogy mennyit eszik.


A hozzátáplálás-kérdésben eléggé magamra hagyott a védőnő és a háziorvos, mindig csak általánosságokat mondtak, hogy akkor nemsokára el lehet kezdeni egy kis almát meg sütőtököt, esetleg répát adni, meg háztartási kekszet, hogy ne legyen lisztérzékeny a gyerek. De soha nem mondták, hogy miből mennyit, melyik napszakban, hogyan fokozzam a mennyiségeket stb.

Úgy éreztem, hogy négy hónaposan Á. még nincs kész arra, hogy elkezdjük a szilárd táplálékot, tisztességből tettem néhány kísérletet, de annak hasfájás és keserves sírás lett a vége. Másrészt abban sem voltam biztos, hogy a cukros háztartási keksz az ideális gabonaforrás, biztos voltam benne, hogy van ennél jobb megoldás is. Elhatároztam, hogy nem az orvosra és a védőnőre, hanem a gyerekre és a megérzéseimre hagyatkozom. És persze utána is olvasok a dolgoknak.

Karácsonyra kaptam egy csomó klassz ajándékot, ami rengeteget segített abban, hogy végül sikeres lett a hozzátáplálás sztorink. Ilyen volt például egy pároló-turmixoló gép, ami nagyon gyorssá és könnyűvé teszi az ételek készítését, ráadásul motivál, hogy minél többször házi kosztot kapjon a baba. Amit én kértem, az Havas Dórának a Születéstől születésnapig c. szakácskönyve volt, amiről jókat olvastam mindenhol, de arra nem számítottam, hogy ennyi hasznos tanács és konkrétum van benne, így tulajdonképpen ez lett a mi hozzátáplálás-bibliánk.

Persze azért nem csinálok mindent betűről betűre pontosan úgy, ahogy le van írva, de sokat jelent, hogy részletezi, melyik gyümölcsöt, zöldséget mikortól lehet bevezetni, naponta hányszor, hogyan, mekkora mennyiséget adjunk és rengeteg recept van benne. A receptek pedig úgy vannak kitalálva, hogy a babák szeressék. Én Á. szája íze szerint változtatok az ételeken, olykor kitalálok, máskor kiegészítek recepteket, és kismuki bizony eszik üveges bébiételeket is, mert amikor megyünk valahova vagy kirándulunk, sokkal egyszerűbb ezeket magunkkal vinni, és mivel légmentesen le vannak zárva nem kell azon aggódnom, hogy esetleg megromlanak a melegben a kocsiban.

Az üveges kajákat néha alapanyagként is használom, hozzákeverem az általam főzött dolgokhoz, és Á. gond nélkül elfogadja.

Az első próbálkozások még a pihenőszékben

A hozzátáplálást kb. öt és fél hónaposan kezdtük és most közel kilenc hónaposan ott tartunk, hogy van egy jó étvágyú, nem túl válogatós gyerekem, aki naponta háromszor eszik szilárd kaját, amit legtöbbször én készítek, reggel szopik, napközben olykor igényel egy kis tápszert (nem minden nap, ezt teljesen igény szerint kapja), és este lehúz még egy adag tápszert. Reggelire, ami ugye inkább tízórai 9 és 10 óra között, (hiszen a szopizás a reggeli 6-7 között) általában gyümölcsöt kap, újabban zabkásába keverve, mert úgy éreztem, hogy a natúr gyümölcsöktől már nem mindig lakik jól. Ebédre 13-14 óra körül, befal egy óriási tányér főzeléket (ez kb. két üvegnyi bébiételnek felel meg), majd délután 5-kor uzsonnázunk (ez csak az alvás miatt csúszik néha, egyébként próbálom betartani) szintén valami gyümölcsöt gabonával, de már gyümölcsös túrókrémet is kap, amit imád. Este 8-kor van az utolsó étkezés ilyenkor attól függően, hogy napközben mennyit evett, még megiszik 120-250 ml tápszert.

Kicsi koromban én elég válogatós gyerek voltam, ezt Ábellel szeretném elkerülni ha lehet, ezért próbálom minél több ízzel megismertetni és lehetőség szerint változatosan főzni. Ez nem mindig olyan egyszerű, pedig mi elég sok hazait is kapunk anyukámék kertjéből. A teljesség igénye nélkül megpróbálom felsorolni, eddig miket evett. Zöldség: burgonya, édeskrumpli, répa, zöldborsó, zöldbab, spenót, fehérrépa, zeller, sütőtök, cékla, póréhagyma; gyümölcsök: alma, körte, banán, sárgabarack, őszibarack, avokádó, szilva, mazsola, szőlő, áfonya, mangó, narancs; húsok: csirkehús, pulykahús; gabonafélék: zabpehely, rizspehely, teljes kiőrlésű gabonák; folyadék: anyatej, tápszer és néha lerimánkodok a torkán egy kis vizet is.

Sokszor a hordozóban etetjük, ha épp nem otthon vagyunk

Az előkét valamiért gyűlöli, szinte mindig tiltakozik, amikor ráadom, és sokszor nem is lenne rá szükség, mert ha olyat kap, amit nagyon szeret, szinte alig maszatol. Ha viszont nyűgös, álmos, vagy valami nemszeretem dolgot eszik sokszor még a fülébe és a szempillájára is jut,  és előke ide vagy oda, a ruhája is tiszta kaja lesz. Soha nem erőltetem, hogy többet egyen, mint amennyi jólesik neki, nem akarom, hogy az evés kellemetlen dolog legyen számára. Egyébként igazi pasi módjára eszik, szereti, ha megpúpozom a kanalat és követeli, hogy gyorsan adogassam. Édes, amikor nyitogatja a száját mint egy kis fióka, és ha nem lapátolok elég sebesen fújtat és nyüszög is hozzá.

A csilivili etetőszéket elég nehezen szokta meg, pedig én már alig vártam, hogy megvegyük, mert a pihenőszéke olyan alacsony, hogy szinte hasalnom kellett a gyerek előtt etetés közben. Mostanra úgy tűnik, kezdi megszokni, de egy-egy jóízű evészet után teljesen beleizzad szegénykém a műanyag huzatba. (Pici kora óta leizzad evés közben, régen szopizás közben is gyöngyözött a homloka.)

És az etetőszék, amiben szinte még elveszik :)

Szóval Á. szerintem lelkesen és élvezettel eszik és nem is keveset, de a súlya mégsem gyarapszik a nagykönyvben megírtak szerint, hiszen amikor ébren van egy pillanatra sem áll meg, kúszik-mászik, újabban ugye mindenhol feláll, rengeteget mozog és még most is naponta minimum háromszor kakil, vagyis elég gyors az anyagcseréje. Mivel azt látom, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyerek és eszik is rendesen, nem vagyok hajlandó a súlyán aggódni (rég mértük, de most kb. 7- 7,5 kg között lehet), aggódjon ezen, akinek nincs jobb dolga.