Régi tartozásomat próbálom rendezni, Réprodukáló hívott meg ebbe a játékba, és nagyon-nagyon örültem neki, de hónapokra el voltam veszve, így a feladat teljesítése is elmaradt. Sajnos vagy szerencsére, akiket olvasok, azok közül már mindenki játszott vagy meghívták mások, így nem tudok 7 olyan bloggert megnevezni, akiknek tovább dobhatnám a labdát. Mindenesetre, ha valaki idetéved és van kedve játszani, vagy eddig mégsem hívta senki, nosza, ne fogja vissza magát, vegye úgy, hogy fel van kérve!
Ismerjük meg egymást!
A játék a következő:
A játék a következő:
- Be kell linkelni azt az embert a blogodba, aki felkért a játékra.
- Meg kell osztani magunkról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
- 7 bloggert meg kell nevezni, be kell linkelni a blogunkba.
- Majd értesíteni őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak.
És íme, az én hetem:
1. 13 éves koromig szoptam a hüvelykujjam. Az egész család próbált kétségbeesetten leszoktatni, különböző dolgokkal akartak hatni rám, persze főleg a hiúságomra. Azt mondták, görbék lesznek a fogaim, és hogy a férjem ki fog nevetni, ha mellette is így alszom. Én mindig azt válaszoltam, hogy az én ujjamból csoki jön, és csak azt szívom ki belőle.
2. Balkezes vagyok. Sokáig csak úgy tudtam megkülönböztetni a jobb és a bal kezem, hogy a bal tenyeremen van egy anyajegy. Testnevelés órán csak lesandítottam a kezemre, és onnan tudtam, mi merre. Egyébként néha a mai napig megnézem a biztonság kedvéért.
3. Körülbelül 26 éves koromig egyáltalán nem ittam alkoholt.
4. Egyik télen, amikor nem volt munkám, és kellett a pénz tandíjra és karácsonyi ajándékokra, több mint egy hónapig árultam karácsonyfadíszeket a Liszt Ferenc téren. Soha életemben nem fáztam annyit, és irigyeltem a csinos csizmában és kabátban sétálgató és kávézgató lányokat, mégis fura módon élveztem azt az időszakot.
5. Nagyon fel tud dühíteni az emberi ostobaság, az empátia és a tolerancia hiánya.
6. Nem vagyok haragtartó. Ha valakit megszeretek, vannak mosolygós és könnyes közös élményeink, akkor azt sohasem tudom elfelejteni. A szeretetem nem tud elmúlni, még ha megbántanak akkor sem. A harag, és a sértődöttség egy idő után lecsillapodik bennem, így kevés emberrel vagyok igazán rosszban.
7. Aznap, amikor az apám meghalt, bent voltam nála a kórházban. Láttam, ahogy haldoklik, pánikba estem, és elrohantam. Állítólag utána még magához tért. A mai napig nem tudom megbocsátani magamnak, hogy nem ültem le mellé megfogni a kezét.
7+1. Gyerekkoromban meg voltam győződve róla, hogy bele fogok halni a szülésbe.
Jaj, de aranyos ez a csoki jön az ujjamból duma :)
VálaszTörlésSajnálom, hogy nem él már az apukád :( Ne emészd magad amiatt, hogy nem maradtál vele, nem az utolsó percek számítanak, hanem ami előtte volt. Biztos megérti és nem haragszik emiatt rád!
Köszönöm, Andi!
VálaszTörlésde el vagyok maradva! csak most sikerült olvasnom!
VálaszTörlés