Álmok és félelmek

A minap azt álmodtam, hogy megszültem a kisfiam, de magára a szülésre egyáltalán nem emlékeztem, de még arra sem, hogy természetes úton, vagy császárral született. A kórházban többször is meg akartam szoptatni a picit, de mindig kiköpte a cicim.

32. hét - Búcsú

Az utolsó hetemet töltöm a munkahelyemen, soha nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni, de egy egészen kicsit sajnálom, hogy vége.

Intim részek

Igazi hülye picsás bejegyzés következik, de nekem ezek a dolgok is hozzátartoznak a hétköznapokhoz.

Nyűgös hétvége

Eléggé megviselt a hétvége, igaz, hogy ez volt az utolsó munkával töltött hétvégém, de én magam sem gondoltam, hogy így ki fogok purcanni a végére.

Hello, harmadik trimeszter!

Hihetetlen, hogy repül az idő! Betöltöttem a 30. hetet is, immár két hete benne járok a harmadik trimeszterben.


Csütörtökön voltam orvosnál, pénteken védőnőnél, és mind a ketten mindent a legnagyobb rendben találtak. Az orvos megvizsgálta kis Gandalfot, megint szépen gyarapodott, már 1630 grammot nyom, az értékei alapján pedig 1-3 héttel nagyobb a kis társainál. A feje most nem nőtt olyan nagyot, úgyhogy kezdek megnyugodni, hogy talán mégis ki fog férni valahogy...

Folytatódott a horror(szomszéd)sztori

Eltelt egy hét viszonylagos csendességben, nyugalomban, és kezdtünk megnyugodni, hogy azért mégsem olyan elvetemült emberek az új szomszédaink, lám, értettek a szép szóból, még el is szégyelltem magam, hogy mindenféle rosszakat gondoltam róluk. Azért az az irdatlan rendetlenség és kosz néha még kísértett...

Bunkó, bunkóbb, legbunkóbb...

Már hetek óta fogalmazgatok egy posztot erről. A kommentek mindent elmondanak a jelenségről. Komolyan mondom én ezt nem akarom elhinni, pedig velem is nap, mint nap megtörténik.

Hétköznapi csodák, csodás hétköznapok

Van egy baráti házaspár, akiket M. révén ismertem meg rögtön a kapcsolatunk legelején, és egyből megszerettem őket. Kedves, édes jó humorú emberek és nagyon szeretik egymást. Körülbelül 4-5 éve házasok, és rögtön az esküvő után elkezdtek próbálkozni, hogy J. teherbe essen, ekkor kezdődött az ő kálváriájuk.

Jó szomszéd, rossz szomszéd

Azt hiszem, nekem eddig szerencsém volt a szomszédjaimmal. És itt most nem arra gondolok, hogy életre szóló barátságokat kötöttem a mellettem élőkkel, vagy mindig viszek nekik a sütikből kóstolót, de soha, semmi különösebb problémám nem volt velük, kölcsönös tisztelet és mosolygás, egy-két udvarias eszmecsere, a gyerekekkel néha ennél picit több, mert valahogy velük könnyebben kommunikálok.

Szóval soha nem kopogtattam még seprűnyéllel a falon, hozzánk sem jöttek még reklamálni az utóbbi 2-3 évben elég gyakori felújításaink miatt sem, óriási partikat nem szoktunk rendezni, így normálisan élünk együtt a minket körülvevő normális emberekkel.

Eddig.

Boldognak lenni és félni

Miután betöltöttem a 26. hetet, az egyik fotós barátunk megkért, hadd csináljon rólunk egy sorozatot, így részt vettünk egy kismama-kispapa fotózáson, amit mind a ketten (hárman) nagyon élveztünk. Kicsit úgy éreztük, kárpótolva lettünk az esküvői és jegyesfotózásért, ami csapnivalóan sikerült, az esküvőn például alig készült olyan kép, amin tetszenék magamnak. Ezeken viszont látszik, hogy hogyan érzünk egymás és a kis Gandalf iránt, és olyan szívmelengető az egész.