Hello, harmadik trimeszter!

Hihetetlen, hogy repül az idő! Betöltöttem a 30. hetet is, immár két hete benne járok a harmadik trimeszterben.


Csütörtökön voltam orvosnál, pénteken védőnőnél, és mind a ketten mindent a legnagyobb rendben találtak. Az orvos megvizsgálta kis Gandalfot, megint szépen gyarapodott, már 1630 grammot nyom, az értékei alapján pedig 1-3 héttel nagyobb a kis társainál. A feje most nem nőtt olyan nagyot, úgyhogy kezdek megnyugodni, hogy talán mégis ki fog férni valahogy...


A védőnő megmérte a súlyomat, most tartok 8 kilónyi plusznál, remélem sokkal több már nem jön föl. A vérnyomásom tökéletes, de szednem kell némi vasat, mert kicsit mégis vérszegény lettem.

Vicces volt, mert az orvos és a védőnő is valamiért kitörő ujjongással fogadta a hasam méretét, én meg csak zavartan mosolyogtam, mert sosem tudom, hogy akkor ennek most örülni kell, vagy kétségbeesni miatta.

A cukorterhelés óta próbálok jobban odafigyelni arra, hogy mit eszem, ez főleg az elején volt nehéz, mert a fél karom odaadtam volna egy-egy sütiért vagy az esti jégkrémezésért. Bevallom, azért bűnöztem kicsit, már kétszer is ettem egy-egy gombóc fagyit, de egyébként tényleg kerülöm az édességeket. Áttértem a Purpur kenyérre és a durum tésztákra, sok salátát és gyümölcsöt eszem, és általában megnézem, miben, mennyi szénhidrát van.

A legnehezebb dolgom a munkahelyi menzán van, arra egyszerűen nincs energiám, hogy minden nap főzzek és hozzak be magammal valami egészséges kaját, az ebédlőben pedig sokszor siralmas a kínálat.Azért próbálok ésszerűen válogatni, de a gyümölcsleves sokszor cukros-lisztes tejszín, ami nem sok gyümölcsöt látott, barna rizs például soha nincsen, a salátákra pedig vagy cukros-ecetes öntetet, vagy édes majonézt tesznek.

És akkor néhány szó a harmadik trimeszterről, legalábbis az elejéről.

Azt hiszem, szerencsés vagyok, mert bár mindenki szerint óriási a hasam, elég fitt kismama vagyok, még mindig simán bírom a lépcsőzést, a sétálást, az utazást, és nem fáradok el különösebben. Az étvágyam és az emésztésem teljesen rendben van, néha ég egy picit a gyomrom - ez mondjuk kéthetente egyszer fordul elő -, de még nem kellett soha semmit bevennem, nagyon hideg vízzel szoktam csillapítani a rossz érzést. Talán a legkellemetlenebb tünet a lábdagadás, de igazából ez is csak munkanapokon van, és tulajdonképpen nem is csoda, hogy 8 és fél óra üldögélés után bedagadnak a bokáim. Ha otthon vagyok, vagy jövök-megyek a városban, semmi ilyesmi nincs.

Az alvás kicsit már nehézkesebb, valahogy ilyenkor érzem legjobban a gravitációt, ráadásul nem tudok a minden szakértő által javasolt bal oldalamon aludni, mert 2-3 perc után rettenetesen szúr valami a bordáimnál, és valamiért a kismuki is tiltakozik a pozíció ellen. Marad tehát a jobb oldal, általában így alszom el, aztán mindig arra ébredek, hogy hanyatt fekszem, amit ugye szintén nem ajánlanak, nekem valamiért mégis kényelmes.

Lehet, hogy kicsit túlvállaltam magam a munka terén, és eljöhettem volna előbb, de most már csak két hétig dolgozom, és úgy vagyok vele, hogy ezt már fél lábon is kibírom. Szóval azt figyeltem meg, ha kialvatlanabb vagyok, vagy nehéz napom van odabent, akkor kicsit nyűgösebb vagyok, és fájdogál itt-ott, míg, ha otthon lehetek és a saját tempómban csinálom a dolgokat, szinte teljesen tünetmentes vagyok.

A héten volt egy mosolyognivalóan fura élményem is: a barátnőmmel sétálgattunk a belvárosban, amikor hirtelen elénk toppant egy külföldi srác, aki azzal kezdte, hogy "Don't panic!", majd azt mondta, látja, hogy terhes vagyok, így valószínűleg van barátom vagy férjem, de ő el szeretné mondani, hogy mennyire szép vagyok, és hogy ez csak egy kedves bók akart lenni. Annyira meglepődtem, hogy azt sem tudom, megköszöntem-e neki, a barátnőm pedig nevetve annyit mondott: "Basszus, te még babával a hasadban is tudsz pasizni!"