Kész felnőtt ez a gyerek!

Pupák, ma először reggelizett velünk "rendes" reggelit, vagyis kockákra vágott sajtkrémes zsömlét.

Egy kis mozgás senkinek sem árt

Végre elkezdtem mozogni. Mármint, ha a napi 5-8 km-es sétánkat nem tekintjük mozgásnak, akkor "hivatalosan" is elkezdtem csinálni valamit. Mondjuk a barátnőm egyszerűen kiröhögött, amikor elmondtam neki, mit csinálok, szerinte ez nem sport, és ebben mélyen egyet is értek vele, de ha figyelembe vesszük az idő-ár-eredményesség értékeket, nálam most ez a nyerő.

"Olvasni nem azért érdemes, hogy "műveltek", hanem hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk..."

Életem különböző szakaszaiban változó volt, mikor mennyit olvastam. A legintenzívebb korszak 10-18 éves korom között volt, nem volt olyan, hogy ne olvassak valamit, ha nem találtam új könyvet, akkor a régieket olvastam újra. Szerettem nagyon sok kötelező olvasmányt is, bár az ajánlottak közül sokkal több bejött.

Dolce Vita a Rómain

Most, hogy Pupák kicsit nagyobb lett, lehet vele kommunikálni, egyre jobban szereti a sétáinkat, elkezdtem valóban élvezni az itthonlétet. Kicsit olyan, mintha szabadságon lennék, jó az idő, sétálunk, fagyizunk, amikor pedig M. is itthon van akkor igazi nyaralássá válik az egész, tök jó programokat találunk ki, és egyre kevesebb a probléma és a fennakadás.

Csajos nap

(Ha valaki nem bírja a picsulós posztokat, kérem, ne olvasson tovább!)

Pupák a fűben

A jóidő beköszöntével egyre hosszabbra nyúlnak a sétáink, tegnap majdnem 3 órát voltunk lent, az utolsó másfél órát a parkban töltöttük. Vittem Pupáknak uzsonnát, így megetettem a babakocsiban, utána pedig kivettem és letettem a fűbe.

Sétálunk, sétálunk

Egyik nap lent voltunk Pupákkal sétálni, mentünk, mentünk, róttuk a kilométereket, és csak hallgattam, hogy milyen jól elvan ez a gyerek, be nem áll a szája, azután egyszer csak megálltunk, és benéztem a babakocsiba, hogy mégis, mi a helyzet.

Változások

Most először történt meg, hogy elvesztettem a türelmem Pupákkal szemben, eddig valahogy a józan eszem kerekedett felül.

Superhero

Meglepetés ajándék M.-től:

Azt hiszem, a gyerek szeret minket

Szombaton átmentünk J.-ékhoz, velük mindig olyan jól érezzük magunkat, voltunk már együtt balatoni hétvégén is hatosban, tök jó lenne, ha esetleg egy nyaralás is összejönne együtt. A két gyerek között 1 hónap a korkülönbség, iszonyú cukik együtt, én meg J.-vel át tudok rágni minden babás dolgot, anélkül, hogy nyomasztana, hogy csak erről tudok beszélni. (Egyébként szerintem nem csak erről tudok, ettől függetlenül órákon keresztül tudom a mindennapjainkat ecsetelni. A nem gyerekes barátnőimnél azért ügyelek rá, hogy ne a fogzás és a hozzátáplálás uralja a beszédtémákat.)

Két éve

Most hétvégén volt két éve, hogy elveszítettük az első babánkat. Furcsa, mert pont menstruálok és sokkal erősebben, mint szoktam, ráadásul fájt is, pedig szinte meg sem szoktam érezni. Az rendben van, hogy én emlékszem rá, de a testem is képes erre?

Aggódás és lázadás

Kicsit olyan, mintha nekünk is négynapos hétvégénk lenne, mert M.-nek ma csak 10-re kellett bemennie, így együtt keltünk és együtt is reggeliztünk nyugiban. Huszonnégy éves korom óta a legtöbb ünnepnapon és hosszú hétvégén én is dolgoztam, így sokszor még most is rácsodálkozom, hogy a hétvége most nekem is hétvége. (Bár ugye most szinte mindegy, hiszen hétköznap sem járok dolgozni.) M. nélkül azonban nincs ünnepnap-érzés, így a húsvét hétfő és a május 1. is csak ugyanolyan nap, mint a többi.