Sétálunk, sétálunk

Egyik nap lent voltunk Pupákkal sétálni, mentünk, mentünk, róttuk a kilométereket, és csak hallgattam, hogy milyen jól elvan ez a gyerek, be nem áll a szája, azután egyszer csak megálltunk, és benéztem a babakocsiba, hogy mégis, mi a helyzet.


Erre azt látom, hogy Pupákovics halál elégedetten és büszkén MEZÍTLÁB üldögél, lábait feldobva a tálcára. Egész úton azzal foglalkozott, hogy leoperálja magáról a zoknijait, amiket úgy el is dobált, hogy észre sem vettem, így egy csupasz lábú gyerekkel kellett bemennem az üzletbe vásárolni.