Napjaink

Rengeteg, rengeteg dologról tudnék/szeretnék írni, de olyan ritkán tudok leülni a gép elé, telefonról pedig nehézkes posztokat pötyögni. A napjaim olyanok, mint az időjárás, egyik nap klassz, másik kevésbé, és hát vannak katasztrofálisak is. Az éjszakákról nem is beszélve.

Valami elromlott

Már kezdett minden tök jól beállni, és bár fáradt voltam, azért már egyedül is egész jól elvoltam a két gyerekkel és sort tudtam keríteni arra is, hogy Pupákkal többet foglalkozzak. Erre Puppina hirtelen hasfájós lett és az éjszakáink horrorrá váltak.

Bad dreams

Egyik éjjel azt álmodtam, hogy M. elhagyott. Annyira szörnyű, de ugyanakkor valósághű volt az egész, hogy még napokkal később is ezen gondolkozom.

Pupák és Puppina

Szerintem nagyon nehéz kétgyerekes szülőnek, de főleg anyukának lenni.

Nehéz, nehéz, de ennyire?

Tudtam, hogy az eleje nagyon nehéz lesz, de arra mégsem számítottam, hogy ennyire.

Kórházi napok 2.

Felhívtam M.-et, hogy beszámoljak neki a fejleményekről, és bár nem volt célom, hogy megijesszem, mégis elsírtam magam, ő pedig a tiltakozásom ellenére lemondott minden programot (egy elég fontos tárgyalása lett volna azon a délelőttön) és soron kívül rohant be hozzánk.

Kórházi napok 1.

Gondoltam, ha több hetes késéssel is, de beszámolok a kórházi napjainkról is, hátha érdekel valakit.

2015.08.11-14.

A gyermekágyas osztályt már visszatérő vendégként üdvözöltem. Szinte semmi nem változott. Ráadásul ugyanabba a háromágyas szobába kerültem, mint két évvel ezelőtt.