Rengeteg, rengeteg dologról tudnék/szeretnék írni, de olyan ritkán tudok leülni a gép elé, telefonról pedig nehézkes posztokat pötyögni. A napjaim olyanok, mint az időjárás, egyik nap klassz, másik kevésbé, és hát vannak katasztrofálisak is. Az éjszakákról nem is beszélve.
Talán az a legnehezebb, hogy most már teljesen magamra vagyok utalva. Anyu nem lehet itt a végtelenségig, az sem jó, ha mi vagyunk ott náluk huzamosabb ideig, M.-et pedig annyira elborítják a munka mellett vállalt plusz melók, hogy sokszor még egy fél órája sincs ránk. Így a legtöbbször hiába szabadnapos, azt munkával tölti, olykor nem is itthon, így csak igen ritkán tudunk elcsalni néhány órácskát, hogy együtt legyünk négyesben.
Nem akarok panaszkodni, mert rajtam kívül sok millióan nyomják két/sok gyerekkel, és időnként szégyellem is magam, amikor totálisan kimerültnek és kétségbeesettnek érzem magam, a sokadik át nem aludt éjszaka, folyamatos pakolás/mosogatás/főzés/játszás/hordozás/szoptatás után.
Puppina teljesen más, mint Pupák volt, aki tényleg csak evett meg aludt, és néha voltak nyűgösebb napjai is. Az éjszakákat nagyon hamar átaludta, ha felkelt enni, utána azonnal visszaszundikált.
Puppina ezzel szemben folyamatosan sír, ha nincs rámkötve, az esti altatás órákig tart, legtöbbször keserves ordítással, hetente 3-4 éjszaka miután felébred szopizni, egyszerűen képtelen visszaaludni, 2-3 órákat kínlódunk, ugyanis a többiek nyugalma érdekében picit sem hagyhatom sírni, így egyetlen pillanatra sem tudom letenni. Cserébe viszont gyönyörűen szopizik, rengeteget eszik és gyorsan gyarapszik a súlya. Pupák után nekem nagyon furcsák a kis hurkái, meg a tokája, de persze nem tudok betelni vele, olyan gyönyörű.
Pupák lassan alkalmazkodik az új helyzethez, de vele is vannak nehéz menetek. Puppinával iszonyú édes, ismételgeti, hogy ő a nagy és erős bátyja, aki vigyáz a kistestvérére, ha sír, odarohan vigasztalni, vagy ránk szól, hogy vegyük fel. Viszont a híresen jó alvókája elromlott, többször felriad éjszaka, és este ott kell mellette maradni, amíg elalszik. Így most M. Pupákot altatja, én meg Puppinát. Jó esetben 10-11 óra körül találkozunk egy pacsira, azután ő dolgozik én meg zuhanyzom, talán olvasgatok/netezek egy kicsit és beájulok az ágyba.
Tegnap este bejöttem hozzá a dolgozó szobába, befészkeltem magam az ölébe és azt mondtam neki, vállaljon kevesebb munkát, mert rettenetesen hiányzik. Hosszan és szorosan öleltük egymást, és megígérte, hogy igyekszik többet velünk lenni, mert már ő is nagyon kimerült.
Röviden ennyi, persze annyi minden van még, de most ebédet kell csinálnom.
Nagyon nehéz lehet ..Azt hiszem mindannyian átérezzük..Kitartást, erőt, töltődést kívánok így ismeretlenül is:)
VálaszTörlésEl fog múlni ez az időszak. Milyen érdekes, hogy mindig várjuk valaminek a végét vagy kezdetét...
Köszönöm, Éva. :)
TörlésIgen, én is azon gondolkoztam, hogy meg kellene tanulni más szemszögből nézni a dolgokat, mert közben meg ez egy olyan szép időszak, ami soha többet nem fog visszatérni. Persze van egy csomó minden, amit szeretek az itthonlétben, a közös nevetéseket meg játékokat Pupákkal, a nagy sétákat, Puppina puha ölelését és illatát. Szóval nem csak panaszkodásból áll az életem. :)
Tudom ez a legnehezebb, de ne szégyelld. Ez ilyen. Szuper, csodálatos, nehéz és fárasztó. Nekem a kisebb most volt 1 éves és még mindig nagyon fáradt vagyok. És emiatt szomorú, mert úgy érzem nem tudok elég értékes időt, figyelmet fordítani rájuk. És utálok főzni :) Én aki szerettem és tudok is, most úgy érzem túl sok időt vesz el tőlem :)
VálaszTörlésTeljes mértékben átérzem. :)
TörlésKitartást, sok erőt kívánok!
VálaszTörlésMennyi idősek most? Erről lemaradtam, nemrég kezdtelek csak olvasni.
Érdekes ellentétek ezek a testvérek között. Bár Roli csak két és fél hetes, a többi ismerős babához viszonyítva arany életünk van. Én megelégednék egy gyerekes felállással is, bár a férjemnek ezt kicsit nehéz elfogadni (azt hiszem, ebből lesznek problémáink), de tipikusan azt látom és ezt érezném a legnehezebbnek, hogy nem elég, hogy két kicsi, de a második még éles ellentéte is a megszokott nyugis első gyereknek, és nehezebb eset... :S
Pupák két éves múlt 3 hónappal, Puppina meg 9 hetes.
TörlésÉn sejtettem, hogy a két gyerek nem lesz ugyanolyan, hiszen az életünk is teljesen más volt a két terhesség alatt, az első tényleg áldott állapot volt, szinte panaszmentes és minden gyerekvárásról szólt. A második jóval zaklatottabbra sikerült, rengeteg stressz volt a lakásvásárlás és a költözés/felújítás körül, na meg persze állandóan figyelni kellett Pupákra is, rohangálni utána, emelgetni, szóval egészen másképp alakult.
Azért lassan Puppina is felveszi a ritmusunkat, már jóval békésebb és nyugodtabb, és éjszaka is alszunk már, igaz, hogy szorosan összebújva.