Kórházi napok 2.

Felhívtam M.-et, hogy beszámoljak neki a fejleményekről, és bár nem volt célom, hogy megijesszem, mégis elsírtam magam, ő pedig a tiltakozásom ellenére lemondott minden programot (egy elég fontos tárgyalása lett volna azon a délelőttön) és soron kívül rohant be hozzánk.


A gyerekorvos elrendelte, hogy háromóránként menjek az osztályra szoptatni, mérjük, hogy mennyit eszik Puppina, szüksége van-e pótlásra, hogy hízzon egy kicsit. Ezt egyébként nem is bántam, egyrészt az osztályon jó hűvös volt, voltak szoptatós párnák így jóval kellemesebb volt az etetés, másrészt én is kíváncsi voltam, mennyit eszik és örültem, hogy szemmel vagyunk tartva. Ezen kívül azt kérték, hogy próbáljak minél kevesebbet összebújni a picivel, mert ebben a forróságban még tovább melegítjük egymást, ami most kivételesen nem tesz jót a babának.

Aznapra lemondtam a látogatókat, csak Puppinára és a szoptatásra koncentráltam, M. elég sokáig ott volt velünk, az ő jelenléte nagy-nagy nyugalommal töltött el és biztonságérzetet adott. És meg is volt az eredmény: elindult a tejem, Puppina ügyesen és jó nagyokat (30 gr) szopott, ami maradt a mellemben azt a nővérkék kézzel lefejték (ez felért egy kisebb szüléssel, de bármit kibírtam volna, csak a majomlány jobban legyen) és még azt is megitattuk vele. Ennek eredményeképpen bár a melleim kisebesedtek, de Puppina péntek hajnalra szépen behozta a súlyát, újra szép színe lett és sokkal békésebb is volt.

Miután elkezdett nagyobbakat szopni, Puppina minden egyes etetés után 20-30 perccel keserves sírásba kezdett, semmivel nem tudtam megvigasztalni, így arra következtettem, hogy a hasa fájhat. M.-mel hozattam Infacolt, ezt annak idején Pupáknak is adtuk, ez még nem a hardcore hasfájásra van, csak segíti az emésztést és felszívódás nélkül átmegy a babán.

Péntek reggel fél 8-kor M. már ott volt nálam, 8-kor jött a szülészorvosom is, megvizsgálta a gátsebem, igazából ekkor jutott időm megkérdezni tőle, hogy mekkora volt a vágás, mennyire komoly a seb, mire számíthatok. Megnyugtatott, hogy a feszítés és nyomás, amit érzek, természetes, a vágás elég pici és hamar fog gyógyulni. Ezután ellátott még egy-két jótanáccsal, eltette a pénzt, megköszöntük a helyettesítést és elbúcsúztunk.

Ezután pikkpakk lezajlott minden, közölték, hogy Puppina súlya megfelelő, mehetünk a gyerekorvosi vizsgálatra, ahol minden rendben volt, vért vettek Puppinától majd megkapta a zárójelentését, ezután én is az enyémet. Délelőtt 10-re mindennel megvoltunk, még gyorsan megetettem a bébit, hogy az úton ne éhezzen meg, majd betettük a hordozóba és mint egy kis hímes tojást, levittük az autóba és elindultunk haza, hogy elkezdjük az új életünket, immár négyesben.