Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak

Pupáknak tegnap elég nyafogós napja volt, azt hiszem semmi nem volt jó úgy, ahogy volt, így borzasztóan lefárasztott engem is. Ezzel szemben ma egy kis angyal (remélem, nem kiabálom el), mosolyog, nevetgél, játszikál a játékaival és még csak egy mesekönyvet kellett kiszednem a szájából, épp az egyik oldalt majszolgatta jóízűen.


Van ez a parám, hogy mit fog a szájába venni és lenyelni a gyerek, ami sokszor még a leggondosabb takarítás ellenére is megtörténhet, de hát azért olyan gyakori takarításra nincs idő, bár odafigyelek, hogy a földön lehetőleg ne maradjanak veszélyes dolgok. Mégis előfordulnak apróbb balesetek, a konyhában főzés, zöldségpucolás közben óhatatlanul lehullanak kis darabok, tegnap például egy icipici alufóliadarabkát készült épp elfogyasztani a kis ínyenc.

A rettegés tovább fokozódott, mióta nyitott ablakos szezon van, esténként ugyanis hívatlanul többféle rovar is meglátogat minket, ezek közül M. kedvencei az óriás szúnyogok, amik bár nagyon félelmetesen néznek ki, valójában teljesen ártalmatlan hímek, így soha nem zavartak különösebben.  Hogy megkíméljem M. idegeit néha megpróbálom elkapni és kitessékelni őket, de tegnap mire például elfogtam egyet, és eljutottam vele az ablakig, három másik jött be. Szóval esténként lázasan leltározok, hány ízeltlábú korzózik a lakásban, mivel ezek ritkán érik meg a reggelt, kelés után az az első dolgom, hogy összegyűjtöm a tetemeket, nehogy pupák szájában kössenek ki.