Az utóbbi két hétben új zöldségeket vezettünk be, ezek közül a vörös lencse olyannyira jól sikerült, hogy Pupák kurjongatva evett meg több hatalmas tányérral is, M. pedig szinte sírva könyörgött, hogy ilyet főzzek nekünk is.
A fehér káposztával tegnap próbálkoztam, és kismajom, bár nem kitörő lelkesedéssel, de tisztességgel betermelte a teljes adagot. Délután kicsit aggódva figyeltem, lesz-e belőle hasfájás vagy ilyesmi, de néhány extra pelus-ropogáson kívül nem történt semmi. Szóval ezek után jöhet a káposzta is!
A házilag készített gyümölcsös túrókrémemre viszont Á. rendesen finnyogott, úgyhogy fel is adtam, hogy belélapátoljam, megettem én, mert szerintem igazán finom lett.
Este találtam egy megmaradt avokádót, ami mára már használhatatlan lett volna, úgyhogy néhány hozzávalót ugyan kihagyva, de isteni avokádókrémet rittyentettem belőle vacsira, még a tálat is tisztességgel kitunkoltuk, mielőtt leheveredtünk volna a kanapéra Trónok harcát nézni.
Az élet apró örömei. Mindnek tudok örülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése