Kössön rá pórázt, anyuka!

Voltunk orvosnál, azt hiszem, mióta Á. megszületett, most volt velünk másodszor elégedett a doktornő, mármint ami pupák súlyát illeti. Igaz, nem nyom többet 7,3 kg-nál, de a doki azt mondta, szemmel láthatóan jól táplált, egészséges, formás a gyerek.


Á.-nak épp alvásideje lett volna, amikor lent voltunk, ennek ellenére derűs szemlélődéssel töltötte a várakozást, vizsgálat közben pedig azonnal lecsapott a doktornő sztetoszkópjára és egyéb eszközökre.

Megmutattam az új, furi kiütéseket is, amik szerintem egyre csúnyábbak (sok apró, pici, piros pöttyöcske), erre azt mondta az orvos, hogy vagy valamilyen allergia, vagy pedig vírus okozza. Szerinte nem kell rá gyógyszer, mert nem jó állandóan gyógyszerezni a gyereket (mondjuk ezzel egyetértek), küzdjön egy kicsit az immunrendszere, hátha magától is legyűri. Azért abban maradtunk, ha rosszabbodik a helyzet, vagy begyullad nagyon a bőre, visszamegyünk. (Lehet, hogy újra elviszem a bőrgyógyászhoz, az ekcémából is tök szépen meggyógyította.)

Szóval a doki mindennel elégedett volt, nem úgy a védőnő, aki pánikba esett, amikor elmondtam, Á. jobban szeret kúszni, bár tud négykézlább is mászkálni, de ha gyorsan akar közlekedni, hasra vágja magát és legtöbbször kúszik. Erre azt mondta, kössek sálat a hasára és húzzam négykézlábra, majd mászassam (!?!?!?!), különben dyslexiás lesz, mert kimarad egy fejlődési szakasz.

Mondjuk én erről egészen mást olvastam, a legtöbb szakkönyv szerint nincs lényeges különbség a kúszás és a mászás között mozgásfejlődési szempontból, a lényeg, hogy valamelyik meglegyen. Sok baba mászni szeret jobban, míg vannak, akik kúszni.

Úgy döntöttem, hogy nem fogom itthon  pórázon "sétáltatni" a gyereket, hiszen tök jól fejlődik, térdel, áll, néha oldalazva lépeget, szabályosan kúszik és négykézláb is szokott lenni. A védőnőtől meg már a hajam is égnek áll, ehh!