2014. június 2., hétfő

I love Balaton

Egy régi meghívást elfogadva, a hétvégét a Balatonnál töltöttük. Sajnos már hetekkel ezelőtt lefixáltuk az időpontot, nem tudtunk rajta változtatni,  így az utóbbi idők leghűvösebb két napját élvezhettük egy amúgy csodaklassz helyen.


Nekem a Balaton a Riviéra már felnőttkori szerelem,  gyerekkoromban egyetlenegyszer sem voltam lent nyaralni, és ha jól emlékszem, már 14 éves elmúltam, amikor először láttam. Nos, nyaralni azóta sem sikerült, de legalább voltam már pár hétvégén, és mindig azt érzem, tök szívesen maradnék.



Ez most is így volt, M. egy munkahelyi kapcsolat révén ismeri a srácot, aki a feleségével apartmanokat ad ki Balatonkenesén, és elhívott minket, töltsünk velük ott egy hétvégét. A srácnak két gyereke van, kicsit már nagyobbak, mint Pupák, 3 és 6 évesek, de ebből nem volt semmi gond.

Amikor M. felvetette, hogy fogadjuk el a meghívást, nekem kicsit fura volt, nehezen oldódom meg különben is feszélyez a szitu, hogy számomra vadidegen embereknél vagyunk ottalvós vendégségben. A félelmeim azonban alaptalanok voltak, nagyon kedves, közvetlen emberek, az apartman ennél bababarátabb nem is lehetett volna, ráadásul extra szép és kényelmes is volt. (Azonnal meg is kérdeztük, nem vehetnénk-e ki egy hétre, mert fantasztikus lenne ott nyaralni egyet, de már egész nyárra foglaltak.)

Szóval a hideget leszámítva (be kellett kapcsolnunk a fűtést), minden csudijó volt, hatalmasakat sétáltunk, finomakat ettünk, jókat beszélgettünk, újabb remek embereket ismertünk meg, és nagyokat fáztunk.

1 megjegyzés:

  1. Tökjó hely lenne a Balaton, de nekünk is pont ez a bajunk vele: akárhányszor lemegyünk, esik az eső vagy hideg van..

    VálaszTörlés