Nekem a Balaton
Ez most is így volt, M. egy munkahelyi kapcsolat révén ismeri a srácot, aki a feleségével apartmanokat ad ki Balatonkenesén, és elhívott minket, töltsünk velük ott egy hétvégét. A srácnak két gyereke van, kicsit már nagyobbak, mint Pupák, 3 és 6 évesek, de ebből nem volt semmi gond.
Amikor M. felvetette, hogy fogadjuk el a meghívást, nekem kicsit fura volt, nehezen oldódom meg különben is feszélyez a szitu, hogy számomra vadidegen embereknél vagyunk ottalvós vendégségben. A félelmeim azonban alaptalanok voltak, nagyon kedves, közvetlen emberek, az apartman ennél bababarátabb nem is lehetett volna, ráadásul extra szép és kényelmes is volt. (Azonnal meg is kérdeztük, nem vehetnénk-e ki egy hétre, mert fantasztikus lenne ott nyaralni egyet, de már egész nyárra foglaltak.)
Szóval a hideget leszámítva (be kellett kapcsolnunk a fűtést), minden csudijó volt, hatalmasakat sétáltunk, finomakat ettünk, jókat beszélgettünk, újabb remek embereket ismertünk meg, és nagyokat fáztunk.
Tökjó hely lenne a Balaton, de nekünk is pont ez a bajunk vele: akárhányszor lemegyünk, esik az eső vagy hideg van..
VálaszTörlés