2014. június 13., péntek

Kenyérre vagyunk kenve

Talán (remélem) a meleg miatt Pupák ma és tegnap is korábban kelt a szokásosnál. A mainak nem annyira örültem, végre kicsit hűvösebb volt az éjjel, és iszonyú mélyen aludtam, mikor Pupák szemei kipattantak és ébresztőt fújt.


Lejöttünk hát a nappaliba, megkapta a reggeli tápját, és utána bőven kárpótolt a korán kelésért,  felmászott hozzám a kanapéra, mászkált körülöttem, gagyarászott, nevetgélt, átölelt, hozzámbújt, percekig úgy maradtunk összebújva, ölelkezve, kicsit dögönyöztem, masszírozgattam a hátát, amit szemmel láthatóan élvezett, azután nyalogatott, harapdált, volt, hogy csak nagy komolyan és hosszan nézett a szemembe mielőtt ráhajtotta a fejét a vállamra és nagyokat sóhajtozva ott pihent. Szóval elképesztően cuki volt, szanaszét olvadozott a szívem.

A szerelem egészen addig tartott, amíg M. fel nem ébredt, akkor csapot-papot és a puhára főzött anyukáját otthagyva rohant az apjához, hangos kurjongatásokkal köszöntötte, és egyből az ölébe kéredzkedett. Mostanában néha már sírdogál is, amikor M. elmegy, és amikor hazajön, magán kívül van az örömtől, mindenhova követi M.-et, állandóan az ölében akar lenni, és ha véletlenül mégsem, akkor a sarkára ülve néz fel rá, mint valami istenségre.

Jaj, ez a kis Pupák pontosan tudja, hogyan manipuláljon minket érzelmileg, azt hiszem, örökre elvesztünk!

2 megjegyzés: