Pocsék blogger

Nagyon-nagyon rossz blogger vagyok, mert pont akkor nem írok, amikor érdekes, vicces, megható és bosszantó dolgok történnek velünk.


Csak a nyaralásról tudtam volna 3-4 bejegyzést írni, de nem tudom, megszületnek-e valaha azok a posztok.

Kis Pupáktól egyébként nagyon nehéz bármit csinálni, és mindig frusztrálva érzem magam, amikor szuper anyákról hallok, akik remekül beosztják az idejüket és még a háztartás sem szalad. Mindenesetre megnyugtató volt, amikor anyukám, aki eddig mindig azt hangoztatta, hogy annak idején, amikor én kicsi voltam, ragyogott a lakás, meg volt főzve az ebéd, és még ő is csinos tudott maradni, miután négy napig vigyázott Pupákra, közölte, hogy mellette aztán tényleg semmire nincs ideje az embernek.

Pupák közben egy igazi kisfú lett, már nyoma sincs a pici csecsemőnek, okos, értelmes, vicces és nagyon akaratos is. Már most nosztalgikus érzések rohannak meg, amikor a babafotóit nézegetem... Mindig meglepődünk, mennyi mindent ért, mennyi mindent tud és mennyire végtelenül szeretjük.

Holnap leszek 39 (oh, my god!!!), ma irtózatos torokfájásra ébredtem, ami fokozatosan rosszabbodik, úgyhogy leugrottam a patikába, és a C-vitamin és fájdalomcsillapító mellé, vettem terhesvitamint is. Mert... hátha úgy akarja a sors, hogy Pupáknak legyen egy kistesója.