Kicsi-nagy fiam

Egy évvel ezelőtt ezen a napon már hajnalban ébren voltam, mert elkezdett folyni a magzatvíz. Furcsa volt arra gondolni, hogy még aznap a karjaimban tarthatom a kisbabánkat, aki hónapokig rugdosott fáradhatatlanul odabentről. Délután négy órakor érkezett meg Ábel, az édesapja szeme láttára, lilán, csúcsfejjel és rekedt kis hangján azonnal reklamálni kezdett, amiért megzavartuk kilenc hónapnyi nyugalmát.


Amikor először egymás szemébe néztünk, nem kezdtem el zokogni, mint ahogy előre elképzeltem, csak könnyes szemmel mosolyogtam, hol a babára, hol M.-re, és ez tényleg annyira tökéletes pillanata volt az életünknek, amit soha nem fogok elfelejteni.

Eltelt egy év, és az óriási fekete-tarajos hajjal született ici-pici babából egy aranyszőke, huncut kisfiú lett, akiért aggódunk, akit féltünk,  aki megnevettett minket, aki csillogó szemmel örül nekünk és a világnak, és aki megtanított úgy szeretni, ahogy azelőtt sosem gondoltuk volna. Szülővé tett minket. Boldog születésnapot, kicsi fiam!