Puppina 1 éves

Tavaly ilyenkor tombolt a hőség. Kibírhatatlan volt a kánikula. Hétfőn messziről jött, nagyon kedves vendégeink voltak, és bár próbáltam összehozni valami finom ebédet, valljuk be őszintén, valahogy nem remekeltem. Mire elpakoltam és elmosogattam mindent, este lett. Lefürdettük Ábelt, hamar elaludt az izgalmas nap után. A vacsora végén kopogtatott az első fájás, fél tíz körül járt az idő. 

Szórványosan jött még néhány, de azt gondoltam, csak a fáradtság miatt húz a hasam. Éjjel kettőre elhittem, hogy készülődsz kifelé. Miközben vártuk, hogy a mamiék befussanak vigyázni a bátyád álmát, egyre erőteljesebben jelezted az érkezésed. Apa már indiántáncot járt az idegességtől, biztos volt benne, hogy az autóban fogsz megszületni. 

Háromnegyed négykor taposott a gázra a ház előtt és tizenöt perc múlva már a kórház parkolójában voltunk. Két fájás között fellifteztünk a szülészetre, ahol teljes csend és nyugalom honolt, és így hajnal tájt a hőség sem volt elviselhetetlen. Miénk volt az egész emelet. Nem sokat teketóriáztál drágám, mire aláírtam az összes hivatalos papírt, már a finisben voltunk. 

Határozottan, villámgyorsan, arccal fölfelé és tágra nyílt szemekkel érkeztél meg hozzánk, hat óra után pár perccel már a karomban szuszogtál. Pontosan ilyen vagy azóta is: határozott, talpraesett és nagyon kíváncsi. 

Kicsit nehezen szoktad meg a kinti világot, de azután úgy simultál bele az életünkbe, mintha mindig is itt lettél volna velünk. Ma már nem tudnánk elképzelni nélküled. Mi megtanultuk, hogy kétgyerekes szülőnek lenni egészen más műfaj, Ábel pedig azt, hogy milyen, ha testvére van. Senkinek sem egyszerű, de mégis így kerek a világunk. 

Édes kicsi lányom, veled lett teljes a családunk, te tetted tökéletessé a boldogságunkat, örülök, hogy az anyukád lehetek! Isten éltessen te mindig mosolygó, huncut, imádnivaló, gyönyörű Szofilány!