2017. március 22., szerda

Kapcsolatok

Persze az elmúlt hónapok alatt rengeteg dolog történt, kicsik is nagyok is, olyanok is, amiket nagyon szerettem volna megírni, vagy azért, mert mérföldkövek voltak az életünkben, vagy azért, mert annyira kedves pillanatok voltak, hogy nem akartam hagyni, hogy feledésbe merüljenek.


Valamikor január végén egyszer nekifutottam, hogy írjak egy évértékelőt 2016-ról, eddig jutottam:

"Hát elment 2016 is. Azt hiszem, nem ez volt a legjobb évünk, bár kétségtelen, hogy szép dolgok is történtek velünk.

De ha jól átgondolom, talán eddig ez volt a legnehezebb év az M.-mel való kapcsolatunkban. Ennek több oka is volt, M. rengeteg plusz munkát vállalt, hogy vissza tudjuk fizetni a sok családi kölcsönt, amit a lakás miatt kértünk, hogy be tudjuk fizetni az illetéket, hogy Pupák tudjon családi napközibe járni, és közben még az életszínvonalunk se süllyedjen a megszokott alá. Szóval embertelenül sokat dolgozott, így itthon és a gyerekekkel kapcsolatban meg minden rám szakadt.

Ő szeretett volna kicsit lazítani, amikor épp nem dolgozott, én pedig szerettem volna kicsit lazítani, amikor épp itthon volt. Ő robotnak érezte magát én meg házi rabszolgának."

Szóval kicsit elmélkedni akartam a házasságról meg a kapcsolatokról, az elmúlt év rettenetesen nehéz volt érzelmi szempontból, bár mi még mindig a szerencsések közé tartozunk, mert amint azt érezzük, hogy nem jó irányba haladunk, azonnal megpróbálunk tenni ellene. Még mindig sokat beszélgetünk, próbáljuk magunkat beleképzelni a másik helyébe, én pontosan tudom, hogy miért olyan nehéz M-nek, hogy mi nyomasztja, hogy mitől szorong, ő pedig érti, hogy nagyon nehéz negyedik éve itthon, gyakorlatilag kizárva a normál felnőtt életből, hogy mennyire vágyom már más ingerekre, benyomásokra, élményekre.

Volt pár sokkoló szakítás a barátaink körében, olyan kapcsolatok mentek tönkre, amikről soha de soha nem gondoltuk volna. Engem nagyon meg tudnak rázni az ilyen esetek, ilyenkor rengeteget kattogok azon, hogy vajon mi is menthetetlenül átéljük-e majd ezeket, hogy nálunk is jön-e egy harmadik, hogy mit éreznék, ha M. a gondok elől egy kellemes flörtbe menekülne, ami feltöltené és másféle önbizalmat adna neki. Félek, hogy sokszor nem vagyok elég csinos, elég szórakoztató és nem elég az a kimondhatatlan szeretet, amit iránta érzek. Hiszen amikor megismert, egy vicces, vagány és talán dögös csaj voltam, most meg sokszor csak egy öregedő, fáradt anyukát látok a tükörben, aki magassarkút évente kétszer vesz fel és lepedőt szaggatni sincs már kedve minden este.

Ugyanakkor meg azt érzem, nem adnám a mostani életem, a házasságom, a gyerekeinket semmiért, nem csinálnék semmit másképp és még mindig M-mel akarok megöregedni, még ha időnként egymás agyára is megyünk...


10 megjegyzés:

  1. Hú, de jó, hogy írtál! A gyerekmentes napok nálam is ilyen szürreálisak, nézem az időt, mikor lesz fürdetés, stb.
    Bizony megviseli a kapcsolatot a sok munka, két kisgyerekkel. Teljesen átérzem amit írsz, nálunk is így van, mindkét fél pihenni akar, mikor a másik is ott van a gyerekkel... Szervezettek sűrűbben segítséget!!

    VálaszTörlés
  2. Hú, de jó, hogy olvastál! Azt hittem, már nem jár erre senki. :)
    Szerintem, mi még viszonylag jó helyzetben vagyunk, mert anyuék és M. húgáék is elég gyakran besegítenek, de nem akarunk senki türelmével visszaélni, két gyerekre nem olyan egyszerű vigyázni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Latam hogy lett friss bejegyzes, sok blogot kovetek. :)
      Igen azert 2 kicsivel is mar megeroltetobb a nagyszuloknek, de ki tudja, sokat birnak azert ok is szerintem, ha valoban terheles van rajtuk. Pl ferjem szulei honapokig nem is jottek hozzank csak mi utaztunk hozzajuk havonta (foleg az idosek miatt), nekunk az 5 ora ám odavissza! Mostansag meg tok surun jonnek es amugy ha beszervezunk magunknak 1-2 ejszakas pihenest, utazast es elore szolunk, mindig szamithatunk rajuk, addig varialnak mog el tudnak jonni. Ugyhogy nekik pl egyertelmuen jelezni kell... En ezek nelkul a segitsegek nelkul megbolondulnék, valoban kerni kell, mas nem fogja felajanlani (altalaban)...

      Törlés
  3. Szia! En is nagyon orulok hogy irtal! En is csak azt tudom mondani, hogy a kis korkulonbseges gyerekes anyukak mind azt mondjak utolag, hogy tobb segitseget kellett volna kerniuk, amikor meg kicsik voltak a gyerekek. Puppina mikor megy csaladi napkozibe?

    VálaszTörlés
  4. Sensitive, pontosan ugyanezt érzem. Csak nálunk egyelőre egy gyerek van, kb. Puppinával egyidős...

    VálaszTörlés
  5. Nagymamák, nagynénik!
    Három fiókára szoktam vigyázni és látom mennyire fontos, hogy időnként a pár kilépjen a napi verkliből...

    VálaszTörlés
  6. Óhh, de örülök Neked! :) Már aggódtam, hogy vajon mi lehet, miért nem írsz? De ezek szerint minden, ami számít, rendben van, csak telnek a napok és történik az élet. ;)

    VálaszTörlés