2013. július 11., csütörtök

Finisben (?)

Miután betöltöttem a 36. hetet is, hétfőre volt megbeszélve az első találkozó a szülésznőmmel. Korán reggel keltünk, mert úgy terveztem, a találka előtt megcsináltatom az utolsó labort is. Mikor odaértünk, furcsán nyugodtnak és csendesnek tűnt minden, és vissza is pattantunk a labor bejáratáról, kiderült, Semmelweis-nap van, így munkaszüneti napnak megfelelő munkarend volt.


A CTG-vizsgálatot szerencsére ez nem érintette, így miután bemutatkoztunk az első látásra szimpatikus szülésznőnek, rámkötötte a kütyüket, és majdnem fél órán át hallgattuk a kismuki szívhangját. A szülésznő néha bejött, ránézett a görbére, egyszer közölte, hogy alszik a pici, fel kell ébreszteni, majd megfogta két oldalról a hasam és alaposan megrázta. Szegény ded, nem tudom, mit gondolhatott, én soha nem szoktam ilyesmiket csinálni vele... Mindenesetre felébredt, és produkálta az ilyenkor kívánatos ritmust is.

A szívhang mustra végeztével megnézhettük az osztályt, bemehettünk a szülőszobákba, ahol megilletődötten pillogtunk egymásra M-mel: hát, valahol itt fog megtörténni a dolog... Megjegyeztük, hogy milyen jó lenne kifogni egy ilyen csendes délelőttöt, amikor nincs nyüzsgés, csak ilyen derűs nyugalom, nincs rohangálás, kiabálás, izgatottság, és maximálisan tudnak figyelni az emberre.

Ezután a dokim levette a mintát a Streptococcus-szűréshez, majd megvizsgálta a méhszájat. Az első kérdésével rám is hozta a frászt: "Azt mondtam, hogy a baba fejvégű?" Halálra váltan feleltem, hogy persze, miért, megfordult? Erre megnyugtatott, hogy szó sincs erről, csak még annyira magasan van a feje, hogy semmit nem érez belőle, a méhszájam pedig tökéletesen zárt.

Hirtelen nem is tudtam, hogy örüljek-e ennek a hírnek, vagy sem, hiszen még elég sok dolgot el akartunk intézni, vásárolni is kellett még pár apróságot, így szülni még nem akartam, de ez a teljesen zárt dolog, akár több napos túlhordást is jelenthet, amire szintén nem vágyom.. Mindegy, megnyugodtam, hogy minden rendben, és még van időm rendezkedni, pakolászni és vásárolni.

M. ezen az estén indult egy kétnapos külföldi útra, és így ő is könnyebben utazott el, hiszen a jelek szerint még nem kellett számítanunk semmire. A biztonság kedvéért azért elvitt anyukámékhoz, ahol két napig nyaraltam és pihentem tökéletes nyugalomban.

A hét többi napján megvásárolgattuk a gyerekszobából és a kórházi táskából hiányzó dolgokat, és végre előhúzkodtam a bőröndöt meg egy táskát és elkezdtem bepakolni a szükséges holmikat a kórházba. Iszonyú bizonytalannak éreztem magam, hosszú percekig gondolkoztam például azon, hogy milyen ruhákat vigyek a kicsinek, hogy nehogy melege legyen, vagy fázzon, hogy praktikus és kényelmes legyen neki, hogy ne legyen rá nagy vagy kicsi, nehogy dörzsölje a köldökcsonkját, teljesen a kétségbeesésbe kergettem magam, szinte már a sírás szélén álltam, hogy én milyen béna vagyok ezekhez a dolgokhoz, nem tudok én semmit...

Az egyik nap feljött hozzám a barátnőm az öt hónapos kisfiával, és tök jókat beszélgettünk mindenről, megmutatta, hogy kell tisztába tenni, hogyan lehet szoptatni, mesélt a szülésről, meg a kórházi napokról, és kicsit megnyugtatott, hogy talán mégis menni fognak a dolgok.

A következő hétfőn újra hivatalos voltam a CTG-vizsgálatra, immár betöltött 37 hetesen. Újra hajnalban kelés, hiszen a labort most már tényleg meg kellett csináltatni, ráadásul most M. csak a bejáratig vitt, mert a munkája miatt neki is korán kellett beérnie. Iszonyú tömeg volt és kegyetlen levegőtlenség, semelyik sor nem akart haladni, nagyon sok terheléses kismama volt, akiket természetesen előre vesznek, így úgy éreztem, órákig ültem a zsúfolt alagsorban. Mindezek ellenére halál nyugodt voltam, nem tudom, melyik terhességi hormon csinálja ezt velem, de nagyon nehezen bosszantom fel magam és ezeket a dolgokat birkatürelemmel tűröm egy ideje. Olvasgattam, nézelődtem, és még mosolyogni is maradt erőm, amikor végre beültem a székbe, hogy lecsapoljanak.

A CTG még csak ezután következett, természetesen ott is összesűrűsödtek a dolgok, várnom kellett, amíg felszabadult egy hely. Picur ezúttal is rendesen teljesített, igaz most is fel kellett ébreszteni (most egy dudával), viszont az én görbémen megjelentek a "fájások", amikből én nem éreztem semmit, de a grafikon világosan mutatta, hogy bizonyos időközönként kiugrik a görbe, olyannyira, hogy el sem fért a papíron.

Röpke másfél órát kellett még várnom a dokira, hogy ő is megvizsgáljon, ezalatt 6-8 óriási hasú kismamával üldögéltünk az előtérben, miközben én azt vizslattam, kinek van még rajtam kívül bedagadva a bokája.

Az orvos most is meglepett, kiderült, hogy egy hét alatt egyujjnyira nyíltam, és kismuki feje beékelődött a helyére, a doki szépen ki is tudta tapintani a buksiját. Nem mondom, hogy ez kellemes érzés volt, de sűrűn elnézést kért közben, és gyorsan végeztünk. Ezután jött a vicces rész, ugyanis nem tudtam bekapcsolni a szandálom, ami pedig reggel még tök egyedül ment, így az orvos letérdelt elém, és gálánsan becsatolta nekem. Pirulva kértem elnézéseket és megígértem, legközelebb valami egyszerűbb lábbelit választok.

A doki úgy búcsúzott tőlem, hogy jövő hét kedden jöjjek, bár simán lehet, hogy előbb is találkozunk...

Izgatottan hívtam M-et, hogy valami elkezdődött, tágulok, és Gandalf is készülődik, juj, mi lesz most!

Ez volt hétfőn, és ma, vagyis szerda reggel elment a nyákdugó. Erről persze szintén azt írja a szakirodalom, hogy bármit és semmit sem jelent, vagyis  egy napon belül, vagy akár két hét múlva is szülhetek. Én mindenesetre azt érzem, hogy a pici készen van, a testem készen van, most már csak nekem kellene feloldanom magamban azt a gátat, ami visszatartja a folyamatot.

Teljesen ambivalens érzéseim vannak, az egyik pillanatban türelmetlenül várom a találkozást a picivel, a másikban pedig kicsit félek az egésztől. Tényleg azt érzem, hogy amint elhatározom, hogy mehet a dolog, meg fog születni a kisfiunk...

6 megjegyzés:

  1. Huhh de izgalmas, Sensitive, gondolok rád, rátok, adj hírt magadról mindig, amikor tudsz :)

    VálaszTörlés
  2. Na végre, hogy írtál:) Fúú, de izgi! Hát, kedden a szülésfelkészítőn aszonta a védőnő, hogy ha elmegy a nyákdugó, akkor pár nap...úgyhogy készülj! De izgulok, aztán tessék hírt adni!

    VálaszTörlés
  3. Szia, nagyon drukkolok Nektek!

    Eszméletlen izgalmas újra átélni ismét de már más bőrében ezeket a heteket:D..Na jó, napokat..hiszen ha beékelődött a feje...
    (a nyákdugó után van még idő..több hét is lehet)
    Várom a következő örömteli híradást:)
    Éva

    VálaszTörlés
  4. azért még egy darabig tartsd bent, minden nap jó neki ott.
    a halálos nyugalom az nagyon jó része a terhességnek, nem? én olyan voltam, mint egy nyálcsorgató bernáthegyi, szó szerint:D
    nyugi, csak az elején leszel kicsit ügyetlen, de aztán az gyorsan elmúlik, belejössz mindenbe hamar.

    VálaszTörlés
  5. na jó, hát akkor itt is gratulálok, úgy látszik, inkább kijött:)

    VálaszTörlés