És hogy ne csak a rózsaszín vattacukorfelhő legyen, íme itt a másik pólus: 12 dolog, ami nagyon tud bosszantani M.-ben. Mondjuk, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezeket sokkal nehezebb volt összeszedni, és jóval több ideig is tartott. És persze mindezekkel együtt is imádom.
- hogy rettenetesen szórakozott, hetente legalább egyszer itthon felejti a pénztárcáját/kulcsait/jogosítványát/forgalmit/belépőkártyáját vagy egyéb fontos dolgait
- hogy ha elfelejt valamit, amit megbeszéltünk, akkor mindig azzal vág vissza, hogy "nem mondtad!" (mármint, hogy nem mondtam épp abban a pillanatban, amikor neki eszébe kellett volna jutnia)
- hogy reggel iszonyú hangosan készülődik, ki-bejárkál a szobából, csapkodja és nyikorogtatja az ajtókat, becsapja a szekrényajtókat és fiókokat, trappol, csoszog, ha pedig orrot fúj, azt még a szomszéd utcában is hallják
- hogy amikor borotválkozik/borostát/szakállat nyír azt mindig közvetlenül nagytakarítás után, a patyolattiszta fürdőszobában csinálja, így minden tele van apró fekete borostadarabkákkal
- hogy SOHA nem teszi a szennyes ruháit a szennyestartóba, vagy a lakás különböző pontjairól kell összeszednem, vagy akkurátusan összahajtogatva a szennyestartó tetején találom meg őket
- hogy néha kicsit smucig (mondjuk ő erre azt mondaná, hogy én szórom a pénzt, szóval ez igazán nézőpont kérdése)
- hogy őt abszolút hidegen hagyja néhány (szerintem fontos) illemszabály, például egy csomót "veszekedünk" azon, hogy ha vendégségbe megyünk, akkor illik valami sütit vagy italt vinni, szerinte viszont felesleges ezzel húzni az időt, fontosabb, hogy időben odaérjünk; vagy simán nyomkodja a telefonját, ha vendégeink vannak
- hogy minden áldott este órákig kell vakargatnom a lábát, és állandóan instruál, hogy hol és hogyan
- hogy hajlamos túlzásba vinni a munkát és ez néha a mi kárunkra történik
- hogy a legnagyobb patópálúr, akit ismerek, szinte minden ráér holnap, így pl. mióta beköltöztünk nincsenek fent a képek a falon, és az egyik szobában még mindig nincs villanykapcsoló, a cipősszekrénynek kiesnek a fiókjai stb.
- hogy sokszor ígér olyan dolgokat, amiket nem tart be (itt leginkább kettesben eltöltött programokról van szó, számtalanszor mondja, hogy elvisz vacsorázni, meglógunk egy hétvégére, elmegyünk a kedvenc helyemre kávézni, de azután a történések felülírják ezeket, és szó nélkül el van felejtve az ígéret)
- hogy sokszor még nálam is makacsabb
Az első öt pontot akár én is írhattam volna a férjemről. A következő hét pont viszont rám passzol, és ő mondja nekem ezeket. ;-)
VálaszTörlésHiába, mindenhol ugyanazok a kis problémák, csak maximum más leosztásban.
A vakargatástól eltekintve én is írhattam volna nagyjából bármelyik volt pasimról, és az öcsémről is. :-)
VálaszTörlésViccesek ezek a standard problémák. :D Egyébként én nem emlékszem, hogy a többi pasinál is ilyesmik lettek volna, nekem úgy rémlik, mindegyikkel más bajaim voltak. :)
VálaszTörlésJaj, hát ez nagyon jó. A szennyestartós dolog örök vitatéma nálunk.
VálaszTörlésAz ugye megvan, hogy: "Ha egy férfi azt mondja, hogy megcsinál valamit, akkor biztosan meg fogja csinálni! Teljesen felesleges félévente emlékeztetni rá!"? :)
A lábvakarás vicces, hát én biztos nem vakargatnám. :D
Juj de betrafált a zöme, csak egyet kiemelve: szeptember óta várom, hogy felszerelje a zuhanyrudat az új lakás fürdőszobájában, hogy lehessen normálisan zuhanyozni:)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésNálunk három évig nem volt a konyhában villany; ha ott ügyködtünk valamit, akkor az ebédlőből bevilágító lámpa biztosította, hogy ne vágjuk le az ujjunkat, ha pl. kolbászt szeleteltünk.
TörlésVégül az akkori barátnőm megunta, és felrakott a hűtő tetejére egy olvasólámpát, ami még két évig onnan ontotta a fényt, míg nem egyszer összeszedtem magam és kb. 10 perc alatt felszereltem egy izzót.
A vendégséggel kapcsolatos illemszabály felrúgását teljesen megértem. Miért én vigyek valamit, ha meghívnak? Nem én vagyok a vendég? Dehogynem. Nekem is az a természetes, hogy én etetem-itatom azt, akit meghívok.
TörlésEz a "vendégségbe valamit vinni" olyan, mintha a gyerek születésnapi ajándékát részben a zsebpénzéből vennéd meg, szóval a vendégség úgy az igazi, ha ingyen van :)
Azt hiszem, megfelelő iróniával kezelem M. Ezen dolgait, de néha tényleg fel tudnak bosszantani.
TörlésEgyébként köszi, hogy (valószínűleg) egyetlen férfi olvasóként te is hozzászóltál a témához. :)