Főleg betegségről

Még mindig betegek vagyunk. Szerencsére a két kis pupáknak jó a kedve, de én már teljesen kikészültem. Pedig még csak kedd van.


Tegnap délután alvás után nagy nehezen megetettem, tisztába tettem, felöltöztettem és kiporsziztam minden gyereket, majd bepakoltam őket a babakocsiba ( van új babakocsink, juhú, amihez van testvérfellépőnk is, Pupák Batárnak hívja a konstrukciót és kicsit tényleg olyanok vagyunk, mint valami vándortársulat), és elsétáltunk az orvosi rendelőbe.

Amikor megérkeztünk, nyolcan voltak előttünk, de ahogy Puppina elkezdett nyűgösködni, odajött hozzánk egy anyuka, hogy most ők következnének, de beenged maguk előtt. Vissza akartam utasítani, de azt mondta, ez itt így szokás, ilyen kicsi babával ne várjak itt. Legalább nyolcszor köszöntem meg, mielőtt bementünk, azután még párszor, miután kijöttünk, iszonyú jó fejek itt az emberek, de tényleg.

Szerettem volna, ha a doktornő megvizsgálja a gyerekeket, mert Pupák még mindig full taknyos, állandóan be van dugulva az orra, Puppina szintén kis takonypóc és vasárnap reggelre köhögni is kezdett, féltem, hogy átmegy valami kruppos nyavajába. Nem lettem okosabb, azt mondta, legyünk itthon hidegben, hogy ne fulladjanak be, és ha felszakad a váladék, adjak nekik köptetőt. Kaptunk még Fenistilt meg Calcimuskot, de ezek eddig is voltak itthon. Mondtam, hogy Baby luuffal kenem őket, azt reagálta, hogy őt nem zavarja.

Estére M. is beteg lett, nekem nem volt sok időm foglalkozni a saját náthámmal, bekaptam néhány Coldrexet meg C-vitamint, mostanra köhögök és fújom az orrom.

Puppina köhögése mára csillapodott ( pedig ma is 22 fok volt a lakásban), de úgy érzem a takony soha nem fog elapadni, egész nap szívom az orrukat, mégis állandóan tele van, sosem értettem, hogy lehet egy gyerek tiszta takony, hát miért nem törli meg az orrát az anyja?, de most már tisztában vagyok vele, hogy milyen sziszifuszi munka tisztán tartani egy beteg gyerek orrát, főleg Puppina tiszta maszat szegénykém, ráadásul utálja, ha bármilyen módon hozzáérek az orrához. Egyébként a dokinő megnyugtatott, hogy 2-3 hétig is eltarthat ez az állapot. (Aztán meg majd jön a következő.)

Szóval a hetet hármasban töltjük itthon, M. még szombaton is dolgozik, és vasárnap délelőttre is van programja. Cserebe délutánra vendégeket hívott, remek lesz még valamikor tisztára nyalni a lakást és sütni valami vendégvárót.

Pupák már halálra unja magát itthon, de egyszerűen nonstop kaját csinálok ( Puppinánál is elkezdtük a hozzátáplálást, naponta kétszer eszik valamilyen gyümölcs vagy zöldség pépet), mosogatok, orrot szívok, kimosom az orrszívót, pelenkázok, öltöztetek, etetek, itatok, orrba spriccelek, vitaminokat osztok, és még így is szalad a lakás és jó lenne hajat is mosnom, szóval szegénykémmel csak hébe-hóba játszom autóversenyest, leginkább a meseolvasást preferálom, de az most nem köti le sokáig.

Azt hiszem, délután el is bóbiskoltam pár percre, amikor a kanapén autózgattunk, ám a nap betetőzése mégis az volt, amikor Puppina altatása közben valahogy embertelen erővel vágtam be a sípcsontomat az ágy sarkába. Amikor zuhanyzás előtt levetkőztem, döbbenten láttam, hogy egy diónyi duzzanat lett a lábamon és a látvány sem valami szép. Remélem, holnap lábra tudok állni.

Nem szoktam itt politizálni, és nem is akarom megszakítani ezt a szép hagyományt, de ami ma a választási irodában történt, az olyan szinten idegesít fel, hogy nem találok rá szavakat. Így csak ennyit mondanék:

https://media.giphy.com/media/10Pj0OFiQieaf6/giphy.gif