A pupákokról/Puppina

Megpróbálom néhány bekezdésben összeszedni, mi van éppen a kis pupákokkal, hogy azért ne múljon el nyomtalanul ez a pár hét.


Puppinának kellett egy kis idő, amíg megszokta a kinti világot, eleinte nehezen alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, de aztán szépen, lassan belerázódott az életünkbe.

Egyébként nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbb baba módszertankönyv nem ér semmit sem, hiszen nálunk a legbiztosabb módszer mind a két gyereknél az volt, hogy alkalmazkodtunk a személyiségükhöz és megvártuk, amíg készen állnak a dolgokra. Nekem soha nem voltak illúzióim azzal kapcsolatban. hogy Pupák miért annyira nyugodt és jó alvó baba. Tudtam, hogy nem az én érdemem, egyszerűen ő olyan volt. Puppina pedig más, hiába csináltam (volna) mindent ugyanúgy.

Puppina például sokkal tovább igényelte a testközelséget, nagyon szeretett összebújva aludni (már a születése utáni első éjszakán a karomba csimpaszkodva aludt), egy ideig kizárólag cicin szunnyadt el esténként, az első hetekben többször is keservesen sírt elalvás előtt és 11 körül merült csak hosszabb álomba. Az egyedül alvás nappal is ritkán sikerült, ha nem altattam, csak egyre nyűgösebb és rosszkedvűbb lett. Bár próbáltam mindig rájönni, hogy mi a baj, néha elképzelésem sem volt, így egyet tehettem: vártam, és megpróbáltam nyugodt és kiszámítható környezetet teremteni neki.

Korábbra tettük a fürdést, amit Pupák miatt nyár óta kicsit később kezdtünk, de aztán rájöttünk, hogy neki is jobb, ha ugyanúgy fél 8-kor fürdünk, legfeljebb a mesélés, bújás, nevetgélés kicsit tovább tart. Puppina hozzászokott az esti rituálékhoz és egyre rövidült az altatási idő, míg végül 3-4 hónapos korára fél 9-9 körül már durmolt, és nagyon jókat aludt a bölcsőben is, nem akart már köztünk lenni egész éjjel. Nagyon sokáig felkelt éjjel 2-3 között, de miután evett, több-kevesebb dumálás és mocorgás után szépen visszaaludt.

Most öt és fél hónapos, 8-kor megkapja a vacsoráját, majd beteszem a bölcsőbe és ő ügyesen elalszik egyedül. Öt és hat óra között ébred enni, majd 9-10-ig tovább durmol. Nappal szintén el tudja altatni magát, általában másfél-két óra ébrenlét, játszás után álmosodik el, és jelzi, hogy fáradt. A nappali alvások hossza teljesen változó, fél órától 3 óráig is tarthat, és általában alszik egyet akkor is, amikor Pupákkal sétálunk haza a bölcsiből, bár már egyre több időt tölt nézelődéssel.

A szopizás sajnos nem alakult olyan jól, mint az alvás, pedig annyira klasszul indult minden. Volt tejem bőven, ő nagyon ügyesen és sokat evett, szépen gyarapodott. Aztán egyszer csak elkezdett egyre többet bukni. Sokat és sokszor bukott, és egy idő után ez meglátszott a súlyán is. Megvizsgálták a vizeletét, vettek tőle vért és ultrahangon is megnézték, de semmi elváltozást nem találtak.

Kezdetben a Gastrotuss nevű bébisziruppal próbálkoztunk, ami ideig-óráig hatott is, de azután kezdődött minden elölről. Azután előetetést javasol a gyerekorvos, de az is teljes kudarc volt, mindketten tiszta ragacsok voltunk a péptől és ugyanúgy visszajött a tejcsi.



Végül az egyetlen jó megoldásnak az bizonyult, hogy besűrítem a lefejt tejet Nutrilonnal. Ehhez viszont naponta ötször-hatszor kellene 200 ml tejet lefejnem, ami teljesen kivitelezhetetlen, egyszerűen nincs naponta 5-6 órám fejésre. Így napi két étkezést elkezdtünk tápszerrel kiváltani, Puppina pedig újra gyönyörűen gyarapodott.

Aztán jött ez a borzalmas hasmenős vírus, amikor napokig nem ettem, és felkelni sem tudtam, nemhogy fejni. A tejem szinte teljesen elapadt, most próbálom valahogy visszahozni a dolgot, de az anyatejes étkezések száma napi kettőre csökkent. Iszonyúan bánt ez az egész, mert szent elhatározásom volt, hogy ugyanúgy ahogy Pupáknál, Puppina is csak anyatejet fog kapni fél éves koráig. Rettenetesen kiborított, hogy 4 hónapos kora után már tápszerezni kellett, amikor jól szopott és a tejem is elég lett volna. M. persze nyugtatott, szerinte nem történt tragédia, mi is tápszert kaptunk annak idején és manapság is rengeteg baba nő fel így, ráadásul én mindent megtettem. Próbálok túllépni a dolgon, mégis lelkiismeretfurdalásom van.

Puppinának a mozgásfejlődése is teljesen más, mint Pupáké volt. Ennek tükrében nem is igazán értem, hogy annak idején miért csak olyan későn derült ki Pupák hipotóniája, mert az oké, hogy mi, elsőgyerekes szülők nem vágtuk, mi a helyzet, de hogy a gyerekorvos és a védőnő sem, akik pedig több száz vagy ezer gyereket láttak már... Teljesen érthetetlen!



Szóval Puppina elég gyorsan elkezdett forogni, 2-3 hónaposan már simán ment neki, a védőnő szerint  ezt csak fél évesen kellene tudnia. (Nekem ez nem volt furcsa, mert Pupák a hipotóniája ellenére ugyanilyen hamar forgott, sőt a kúszás és a felállás is gyorsan jött, ő ülni nem akart időben.) Gyönyörűen tartja magát hason, hemperegve közlekedik, néha úgy csinál, mintha bukfencezni akarna és hosszan kitartja a kutya pózt, újabban pedig néhány másodpercre négykézlábra is áll.

A pelenkázás és öltöztetés mindig komoly küzdelem, sokszor rendesen kimelegszem, mire sikerül néhány ruhadarabot rápasszíroznom. Ha épp nem forog őrült ütemben, vagy kaszál le mindent a kezeivel és a lábaival, akkor vadul szopogatja a lábujjait, miközben hangosan nyöszörög hozzá, vagy pedig mindenáron fel akar ülni (ezt Pupák hanyatt fekvésből csak pár hónapja tudja produkálni).

Puppina az érzelmeit is másképp fejezi ki, bár sokáig eljátszik egyedül, egy idő után egyértelműen jelzi, hogy foglalkozást igényel. Hevesen szeretget minket, odabújik, "simogatja" az arcunkat (ez néha arc- és orrletépéssel jár, és amikor túlcsordulnak benne az érzelmek, akkor egyszerűen bekapja és összenyálazza az egész arcom (ezt csak nekem csinálja). Rengeteget mosolyog, sokat kacarászik és gőgicsél, főleg, ha az ember beszél hozzá és gyömöszöli egy kicsit.

Már ügyesen fog, mindig megszerzi, amit kinézett magának, addig hempereg és ireg-forog, amíg el nem éri a vágyott tárgyat.



A betegségek eddig elkerülték a kis majomlányt, kétszer-háromszor porsziztuk már az orrát, de ennél komolyabb baja szerencsére nem volt.

Ja, és pénteken kibújt az első fogacskája is, amit különösebb sírás vagy nyűgösködés nélkül viselt.