Cukipofák

A hétvége egész jól telt, ahhoz képest, hogy M. mindkét nap dolgozott.


Szombaton egész nap cukiskodtunk a gyerekekkel, egy szavam sem lehet, Puppina azzal kéyeztetett minket, hogy reggel 8-ig megszakítás nélkül aludt, napközben mindketten mintaszerűen viselkedtek, sőt délután két órát aludtak egyszerre!

Pupák a rettentő elapásodás után újra értékelni kezdett engem is, ehhez szerintem hozzájárult az is, hogy megint sokkal türelmesebb vagyok hozzá. Puppina már ügyesen eljátszikál egyedül is néhány percig, és én minden szabad másodpercemet arra fordítom, hogy Pupákot szeretgessem és játsszak vele. Mondjuk ez persze nem azt jelenti, hogy Puppina ridegartásban van, de hétköznaponként a nap jó részében kettesben vagyunk, ő akkor kap extra babusgatásokat.

Pupák hihetetlenül vicces tud lenni, van olyan, amikor végigrötyörésszük az egész nappot. Újabban azzal vicceskedik, hogy robothangon, szótagolva beszél, és így ad utasításokat nekem. Nagyon kell röhögnöm olyankor. Ja, és azt is szokta mondani, hogy "viccelszbolondozol?" Néha még mindig féltékeny egy kicsit, de egyre könnyebben kezelhető, rengeteget mondjuk neki, hogy Puppina mennyire szereti őt, és milyen klassz lesz nemsokára, hogy együtt tudnak majd játszani.

Kicsi Puppina pedig hihetetlen arc, egy pillanatra sem áll meg, ha épp nyugton van, akkor be nem áll a szája, vigyorog, hadonászik, máskülönben meg állandóan vándorol, bárhová odaküzdi magát, néha nem is értem, hogy csinálja, mert másodpercek alatt a szoba egyik sarkából a másikban van. Nagyon szereti, ha az ölembe veszem és bújunk, ha megpiszilgatom, jó szorosan odanyomja a fejét az arcomhoz, simogat a tenyerével, vagy jól bekapja az orrom. Már két foga van.

Vasárnap délután a barátnőmék voltak nálunk vendégségben, dumálgattunk, játszottunk a gyerekekkel, kávézgattunk, palacsintát sütöttem, szóval egészen idilli volt.



Amikor itt van nálunk valaki látogatóban, legbelül mindig szétvet a büszkeség, mert a két kis pupák mindenkit az ujja köré csavar, elképesztően jó fejek, mosolygósak, jókedvűek, kedvesek, és mindenki csodálkozik, hogy hogy csináljuk ezt. (Én meg mindig elmondom, hogy sehogy, ez nem a mi érdemünk, mi egyszerűen csak megpróbálunk figyelni rájuk és elérni azt, hogy biztonságban érezzék magukat.)